Az épületgépészeti szakképzés problémáiról és a szükséges fejlesztési irányokról, lépésekről – elemzés és javaslatok
- Előzmények
A Magyar Épületgépészeti Egyeztető Fórum több éve tartó, az ágazat problémáit felmérő kutatásai szerint a szakma tartósan legjelentősebb problémája, hogy a szakképző intézményeket kevés és többnyire alulképzett, a vállalkozók számára alig használható végzett tanuló hagyja el, így az ágazatban nincs elég megfelelően képzett rendszerszerelő és technikus.
Az Egyeztető Fórum ezért az Épületgépész szaklap decemberi (2023/6.) számának első oldalain Rácz László szegedi mérnöktanár elemzését közölve Szakképzési Tematikus Fórumot kezdeményezett a hazai szakképzés helyzetéről, szükséges fejlesztési irányairól. Azokat kérték véleményük és javaslataik megírására, akiknek az oktatási és/vagy kivitelezői oldalról jelentős tapasztalataik vannak ebben a témakörben. Ezúton is köszönjük a közreműködőknek a felelős együttgondolkodást.
Az alábbi elemzés hangsúlyosan foglalkozik a négy évvel ezelőtt megjelent, a szakképzésről szóló 12/2020. (II. 7.) kormányrendelet hatásaival, de az épületgépészeti szakképzés tágabb problémáit is megfogalmazza, egyúttal javaslatokat tesz a megoldásra.
Az érintett épületgépészeti szakmák:
- épületgépész technikus,
- hűtő- és szellőzésrendszer-szerelő,
- központifűtés- és gázhálózatrendszer-szerelő,
- víz- és csatornarendszer-szerelő.
A Tematikus Fórum munkája során az a markáns vélemény is megfogalmazódott, hogy a szakképzés alapvető problémái túlmutatnak önmagukon. Politikai, pénzügyi, gazdasági, társadalmi, morális folyamatok befolyásolják az utóbbi évtizedekben megtörtént és ma is zajló negatív irányú mozgást, amelyre ráadásul az épületgépész szakmában zajló kedvezőtlen trendek is jelentős hatással vannak.
Az Egyeztető Fórum nyitott a további jelzések, javaslatok megismerésére és integrálására.
Írjon nekünk ide: info@epuletgepeszforum.hu
- Beiskolázási tapasztalatok
Az iskolarendszerű szakképzésbe többnyire a hátrányos helyzetű és gyenge tanulási képességekkel rendelkező fiatalok járnak, akiknek jelentős része kudarcélmények sorozatán keresztül jut el az általános iskolából a szakiskolába. Döntő többségük alapvető írási, olvasási és számolási hiányosságokkal érkezik, a tanulók jelentős részének gondot okoz az írás, olvasás, a számolás a négy alapművelettel, a négyzetre emelés, gyökvonás, valamint a szövegértelmezés és a gondolatai saját szavakkal való kifejezése. Az alapvető készségek hiányát, az olvasási, alapvető számolási és szövegértési nehézségeket a duális képző partnerek is érzékelik és visszajelzik. A rendszerszerelő szakokra, azon belül is elsősorban a víz- és csatornarendszer-szerelő szakra beiskolázott fiatalok szellemi és mentális állapota alacsony színvonalú.
Javaslat: Az általános iskolai képzést új alapokra kell helyezni, nem elegendő a megreformálása.
Javaslat: Az épületgépészeti képzés iskoláinak olyan minőségűnek kell lennie, hogy vonzó alternatívát jelentsenek a jó képességű pályaválasztó diákok számára.
Javaslat: A szakképzésbe kerülő általános iskolások körében az épületgépész szakma ismertségét és kedveltségét növelni szükséges. Szakmai összefogással létre kell hozni olyan erőforrást, amely még hatékonyabban képes ismertté tenni és népszerűsíteni az épületgépészeti szakmát.
- Az ágazati alapoktatás
A szakképző intézményben a szakirányú oktatást megelőzően ágazati alapoktatás folyik, amit a szakképző intézményben kell megszervezni, a 9. évfolyamban. A szakképző intézmény által szervezett ágazati alapvizsgát a szakképző intézmény oktatóiból és az elnökből álló vizsgabizottság előtt kell letenni. A vizsgabizottság elnökét a szakképző intézmény feladatellátási helye szerint illetékes területi kereskedelmi és iparkamara delegálja.
Mivel a helyi szakoktató (tanár) állítja össze a követelményrendszer szerinti írásbeli feladatsort, az a bevált módszer, hogy ezeket nagy részben – hasonló feladatokkal – előre kigyakoroltatják az eredményes vizsga érdekében.
Javaslat: Az ágazati alapvizsgát át kell gondolni, egyszerűsíteni kell, hogy a fél év alatt a tanuló valóban sajátítsa el a megtanulható követelményrendszer tananyagtartalmát. Az írásbeli kérdésekből össze kell központilag állítani egy 2-300 kérdésből álló feladatbankot, és a vizsgaelnök ebből jelölje ki azt az 5-6 kérdést és számpéldát, amit írásban meg kell válaszolni. Fontos, hogy a vizsgaelnök kompetens, szakmabeli legyen!
- Az elmélet és a gyakorlat fontosságának visszatükröződése az óraszámokban – az óraszámok aránya
Az elméleti (tantermi vagy online) oktatás teljes óraszámon belüli alacsony óraszáma és kis százalékos aránya súlyos probléma. A követelményszintnek megfelelő elméleti ismereteket és az új Képzési és Kimeneti Követelmények (KKK) szerinti számpéldákat 24%-os időráfordítással nem lehet megtanítani.
Épületgépész technikus (kétéves, érettségi utáni) képzésben 24% az elméleti és 76% a gyakorlati képzés részaránya. Ez az óraszámarány, ami minden épületgépész szakma képzésére igaz, a szakmai tudás jelentős visszaesését eredményezte, miközben a tantárgyi követelmények a programterv szerint nem, vagy alig csökkentek. A gyakorlati oktatók – kevés kivétellel – nem képesek a gyakorlati munkafogások mellett a rájuk bízott elméleti ismereteket átadni. Az elméletet oktatók a rendelkezésükre álló órakeretben nem tudják elmagyarázni és megtanítani a képzési programban előírt tananyagot.
Az elmúlt években a tanulók tudásszintje a látszólag jó vizsgaeredmények ellenére nem emelkedett. A jó vizsgaeredmények ugyanis nem a tudásszint emelkedését, hanem az interaktív írásbeli rendszer kirívóan alacsony követelményszintjét mutatják. A tanulók tudásszintje 2020 óta jelentősen csökkent, a technikusok a 10-15 évvel ezelőtt végzettekhez képest a tudásanyag alig 50-60% át birtokolják. Egyre nagyobb arányban tesznek sikeres szakmai záróvizsgát azok a tanulók is, akiknek hiányosak az alapismereteik.
A tanulók elméleti felkészültségének hiányosságait, az alapvető ismeretek hiányát a duális partnerek is szóvá teszik. A hűtő- és szellőzésrendszer-szerelő képzésnek jelentős és alapvető hiányosságai vannak. Nem csupán a szakmai elméleti tudással vannak problémák, a tanulók az alapvető fizikai törvényszerűségekkel sincsenek tisztában. Ezt csak tetézi az elektronikai ismeretek hiánya.
A munka- és környezetvédelem, a tűz elleni védekezés mint önálló tantárgy kimaradt. Ezek témakörei egyéb tantárgyakban fordulnak elő – rendszertelenül, hiányosan, és a kifejtés a gyakorlati oktatókra van bízva. Az eddigi interaktív vizsgák során két kérdés a munkavédelemmel volt kapcsolatos.
Javaslat: Az alapismeretekre kell redukálni a tananyagot, és azt gyakorolni, ismételni, gyakorolni, ismételni addig, amíg elmélyül. Növelni kell az elektronikai és az épületgépészeti alapismeretek képzésének hatékonyságát, valamint az elméleti ismeretek között meg kell ismerni a tanulóknak a munka-, tűz- és környezetvédelmi ismereteket is.
Javaslat: További intézkedések szükségesek az oktatói kapacitáshiány megszüntetésére, a tanulói hiányzások/kimaradások csökkentésére.
Javaslat: A hűtő- és szellőzésrendszer-szerelő képzést ki kell venni az alapoktatásból, kizárólag másodszakmaként, egy elektromos/elektronikai szakmára ráépülve lehessen megszerezni a képesítést – akár felnőttoktatás keretében.
- Duális képzés
A duális képzési rendszer nehézkesen, akadozva működik. Hiányzik a megfelelő mennyiségű és minőségű képző partner. A rendszerben kevés a vállalkozásokat ösztönző, motiváló elem. Az oktató vizsgára felkészítő munkája csökkenti a vállalkozó profitját. A támogatás a diákok után olyan csekély, hogy veszteséget eredményez. Ennek hosszú távú következménye az lehet, hogy a vállalkozók nem fognak duális képzésben részt venni, hiszen gazdaságilag értelmetlen.
A megszűnt nagyvállalati tanműhelyeket nem pótolják a többnyire egy vagy két szakmai területen működő kisvállalkozások. Az épületgépészeti duális képzőhelyek nem elhanyagolható része csak egy bizonyos szakmai tevékenységet végez, és a vele jogviszonyban lévő tanuló is többnyire csak e szakterület elméleti és gyakorlati ismereteivel találkozik. Egy épületgépész technikus tanulónak vagy bármilyen épületgépészeti rendszerszerelőnek viszont az összes szakmai területtel foglalkoznia kell a vizsgára való felkészülés során.
A gyakorlati képzés hatékonysága a régi gyakorlat szerint a (jól felszerelt) iskolai tanműhelyekben talán hatékonyabb lehet jól képzett, mesterszintű gyakorlati oktató esetén.
Jobban szervezhető az órarend, tervszerű és hatékony lehet az elméleti és gyakorlati képzés. Sajnos a szakiskolákban ugyan rendelkezésre állnak a tanműhelyek, de azok az oktatók, akik 6-8 éve még nagy szakmai tudással képezték a tanműhelyekbe kerülő tanulókat, mára már nem állnak rendelkezésre, nyugdíjba mentek.
A vállalkozónál az elmélet oktatására alkalmas műhelyrésznek kellene lennie, ami a legtöbb esetben nincs meg. Emellett többnyire hiányoznak azok az oktatók, akik a szakmai mellett pedagógiai tudással is bírnak. Ritka szerencsés esetben a tanulók tényleg megismerhetik a szakmát, a kevésbé szerencsések viszont alulképzett helyi „mesterüktől” vehetik át nem létező elméleti tudásuk gyakorlati alkalmazásának fortélyait. A duális képzés termelői oldalán alkalmazott vagy kijelölt oktatóknak ugyanis csak csekély része van birtokában annak a tudásnak, amit át kellene adni, hiszen a tanítás mesterségére sincsenek kiképezve. Rájuk nehezedik a kivitelezéssel kapcsolatos teljesítménykényszer, ezért nem elsőrendű kérdés számukra a tanulókkal való foglalkozás.
A duális képző partner a számára kezelhetetlen tanulókkal szerződést bont, és visszairányítja őket az iskolába.
A gyakorlati oktatáshoz szükséges anyagok és korszerű szerszámok gyakran részben vagy teljesen hiányoznak.
Nincsenek feladatbankok az interaktív vizsgákra való felkészülésre.
Az órarend szerint az összevont duális partnernél töltött gyakorlat egyben akár két hónap is lehet, elméleti képzés nélkül. Ez idő alatt az addig megtanult elméleti anyag teljes feledésbe merül.
Javaslat:
- A duális képzésre szánt költségvetést meg kell többszörözni.
- Az épületgépészeti kivitelezői szakmának elhivatottabban kell foglalkoznia a szakképzéssel.
- Az oktatók felkészültségét fejleszteni szükséges a legújabb szakmai-műszaki tudás átadásához.
- A komplex (minden szakmai területet érintő) képzés érdekében szükség van az iskolai tanműhelyekben történő oktatásra is.
- Megfontolandó, hogy németországi mintára érdemes lenne kialakítani jól felszerelt gyakorlati központokat (és az ezek közötti átjárhatóságot, együttműködést biztosítani a fővárosi iskolák között).
- Az órarendeket optimalizálni, tömbösíteni kell. A mostani rendszert idő-, pénz- és energiatakarékosabbá kell tenni.
- Újra kell indítani az oktatók kedvezményes mesterképzését a technikumi, szakiskolai, valamint a duális képzésben és a vállalkozóknál megbízott szakmunkás oktatók tekintetében.
- Szakmai (záró) vizsgák
Az interaktív (számítógépes) írásbeli vizsga sok kritikát kapott az elmúlt négy évben a kérdések egyszerűsége miatt (csak a felkínált variációkból kell kiválasztani, és bejelölni a helyes válaszokat). A követelményszint nagyon alacsony, alig vannak eredménytelen vizsgák. A portfóliókészítés gyenge beszámolási és számonkérési forma. Nem ad megfelelő képet a vizsgázó tudásszintjéről, gyakran külső segítséget vesznek igénybe az elkészítéséhez.
Javaslat: Vissza kell állítani az megfelelő szintű szakmai tudást számonkérő követelmény- és vizsgarendszert.
Az új Képzési és Kimeneti Követelményekben (KKK) az épületgépész technikusi vizsgarendszer vizsgakövetelményeit 2024. szeptember 1-től felmenő rendszerben irreális mértékben kibővítették. Az interaktív írásbeli vizsga eddigi 12 kérdését még megtoldották négy témakörben további számításokkal. A 20 kérdésre összesen 90 perc áll rendelkezésre.
Javaslat: Szükség van egy nyilvános számpélda-feladatgyűjteményre, amiből az oktatók és tanulók előre tájékozódnak a feladatok jellegéről, bonyolultságáról.
A szóbeli vizsga eltörlése nagy hiba, mert egy szakembernek (épületgépészeti szolgáltatásoknál) szóban is el kell magyaráznia, meg kell védenie a szakmai véleményét, szakmai érvekkel alátámasztani az álláspontját. A vizsgabizottság legjobban a szóbeli vizsgán tudja értékelni a vizsgázó szakmai ismereteit.
Javaslat: A vizsgakövetelmények módosításával vissza kell állítani a szóbeli vizsgát.
- Oktatók helyzete, hiánya
Az épületgépész szakma számára kiemelten fontos, hogy csak az épületgépészeti ágazat legfrissebb technológiáit is ismerő elméleti és gyakorlati oktatók tanítsanak a képzésben.
A 2020–2021-es tanévtől a szakképzésben a pedagógusok a jogszabályok szerint oktatónak minősülnek. Szakképző iskolában az elméleti tárgyakat legalább szakirányú felsőfokú képzettséggel rendelkező személynek kell oktatnia.
Egyes iskolákban nagyon súlyos a szakemberhiány. Az előírt feltételek szinte sehol nem teljesülnek, kevés a szakmailag megfelelően felkészült elméleti és gyakorlati oktató. Olyan helyen is oktatnak épületgépész technikust és épületgépész szakmákat, ahol nincs épületgépész mérnöktanár. A gyakorlati oktatók és a szakmai elméleti mérnöktanárok jelentős része az elmúlt években elérte a nyugdíjkorhatárt, nem ritka a 70 év feletti tanár. A technikus végzettségű fiatal gyakorlati oktatók, ha egyáltalán ezt a pályát választják, tanítási tapasztalat és szakmai rutin nélkül kevésbé eredményesek. Az oktatók fizetése még mindig alacsony, nem versenyképes.
A tanműhelyben gyakorlati ismereteket oktató személynek legalább érettségi végzettséggel és az ágazatnak megfelelő szakképesítéssel kell rendelkeznie.
A KKK-ban megszűnt az egyes tananyagok feltételrendszerében a kötelező oktatói szakképesítés megjelölése. A technikusi tantárgyaknál nincs előírás az elméleti oktató végzettségére, munkatapasztalatára vonatkozóan.
Folyamatosan hiány van elméleti és gyakorlati oktatókból.
Jóváhagynak és engedélyeznek olyan felnőttképző intézményeket (vállalkozásokat), ahol egy szervező, egy bérelt iroda egy íróasztallal és számítógéppel a teljes felszereltség. Bérlik a tantermeket, tanműhelyeket, és megbízott külsős vállalkozók oktatnak. Nem érdekük minőséget produkálni, csak profitot, futószalagon gyártják a „szakembereket”, és szinte kötelező a befizetett tanfolyami díjat szakképesítést igazoló bizonyítvánnyal honorálni.
Javaslatok:
A szakmai tantárgyakat tanító elméleti oktatók szakirányú felsőfokú végzettséggel és szakmai gyakorlattal rendelkezzenek.
A piacképes tudással rendelkező szaktanároknak versenyképes életpályát és jövedelmet kell biztosítani.
A Képzési Követelmény előírásaiban elő kell írni a tananyag oktatásához szükséges iskolai végzettséget és a gyakorlati oktatók mestervizsgával történő foglalkoztatását. A szakképzési centrumok csak olyan képzési programokat engedélyezzenek, ahol a feltételek nagyobb része saját kezelésben rendelkezésre állnak.
Az oktatók fejlesztését, továbbképzését biztosítani, motiválni és honorálni kellene a kor igényeihez igazítva mind kompetencia, mind pedig juttatások formájában.
- Iskolai tanműhelyek, informatikai képzés
A pénzhiány miatt egyre sanyarúbb helyzetben vannak a tanműhelyek. Hosszú évek óta nincs elég korszerű szerszám, gyakorláshoz szükséges eszköz, anyag. Egyre több olyan téma adódik, amelyet csak szóban magyaráz el a gyakorlati oktató, vagy videót mutat a tanulóknak, de gyakorlati bemutatóra, begyakorlásra nincs lehetőség. A tanműhelyek, mérőlaborok felszereltsége nem megfelelő, vagy csak részben alkalmas a gyakorlati képzésre.
A szakmunkástanulók informatikai képzése részben elavult és hiányos, miközben egyre nagyobb mértékben beépül az épületgépészetbe az informatika, és újabban a mesterséges intelligencia.
Javaslat: Külön program szükséges a tanműhelyek állapotának rendezésére és az informatikai oktatás fejlesztésére.
- Mérőlaborok
Szükség van a mérőeszközök ismeretére, a méréssel kapcsolatos számítások ellenőrzésére, kazánok esetében pl. füstgázelemzésre. A szakiskolai mérőlaborok elsorvadásának oka egyértelműen az elvégzett mérési feladatok számonkérésből való kihagyása volt. Az épületgépész iskolák nem tudtak, de lehet, hogy nem is nagyon törekedtek a mérőlaborok fejlesztésére, új mérési vizsgafeladatok létrehozására a szakma fejlődésének megfelelő szintjén. Nem várható el, hogy a tanuló a duális képzésben a munkahelyén mint „alkalmazott” kísérletekkel foglalkozzon. A laborgyakorlat magas szintű oktatói elméleti tudást is feltételez, és csak szakiskolai körülmények között lehetséges.
Javaslat: Modern laboratóriumok és a legkorszerűbb eszközökkel felszerelt tanműhelyek létrehozása.
- Szakmai tankönyvek
Számos szakmai könyv hiányzik. A hivatalos tankönyvkiadók gondozásában kiadott könyvek egy része nem igazodik a képzési programhoz, nem a 14–18 éves tanulók nyelvezetén készültek, inkább már a szakmában dolgozó szakembereket segítik.
Az épületgépészeti szakmák összes szakágának tananyagát tartalmazó, 11 kötetből álló új könyvsorozat 2020-óta rendelkezésre áll. A könyvek tananyagtartalma és sorrendje megegyezik az új képzési követelményekben felsorolt témakörökkel, a tudásanyag egymásra épülésének figyelembevételével.
Javaslat: Egységes, a képzési programhoz igazodó, minden szakmai ágazatot lefedő és folyamatosan frissülő tankönyvállományra van szükség.
- Megfelelő a tananyagok tartalma
Ami egyedül nem szorul korrekcióra, az a 2020-as programtervekben meghatározott tananyagtartalom, ami majdnem megegyezik az MKIK koordinálásával 2012-ben elkészült szakmai követelményrendszerrel. Az épületgépész szakmákra ezt akkor dolgozta ki és állította össze egy 25 fős munkacsoport, aminek a fele épületgépész szaktanár, fele pedig vállalkozó és a szakmai szervezetek képviselője volt. Ez a munka jó irányba mozdította el az épületgépészethez tartozó szakképesítések hatékony működését. Megtörtént a gazdasági igények szerint a tartalomfejlesztés, az új technikák, technológiák beépítése és az elavult eljárások törlése.
- Felnőttképzés
Vannak számottevő szakmai tapasztalattal és gyakorlattal rendelkező szakképzők:
- szaktechnikumok, ahol eddig is volt felnőttképzés,
- területi szakképzési centrumok,
- országos szervezettséggel rendelkező felnőttképzési szervezetek, pl. Oktáv, Mátrix, Hidra, FOCUS, SZTÁV.
Ezeknél is felmerülhet az a probléma, hogy a meghatározott elméleti és gyakorlati óraszám nem elegendő a tudásanyag elsajátítására.
A felnőttképzésben jó néhány új képzőhely is felbukkant. Kétséges, hogy a több mint 10-15 új képzőhelyen megfelelő szakemberek, oktatók állnak rendelkezésre.
A szakképzési centrumok jóváhagynak és engedélyeznek olyan képző intézményeket is, amelyek bérlik a tantermeket, tanműhelyeket, és ahol megbízott épületgépészeti vállalkozók oktatnak. Kirívó példa, hogy néhol egyes szakmák elméleti képzését csak online rendszerben végzik.
Javaslat: A szakképzési centrumok csak olyan képzési programokat engedélyezzenek, ahol a feltételek nagyobb része saját kezelésben rendelkezésre áll.
- A szakirányú oktatás szakmai és hatósági ellenőrzése
A duális képzőhelyek ellenőrzését a vármegyei kereskedelmi és iparkamarák végzik. Hatósági ellenőrzés során a kamarák a duális képzőhelyek körében a szakirányú oktatás időszaka alatt a képzésre vonatkozó jogszabályi feltételek betartását vizsgálják. Duális képzőhelyként az a gazdálkodó szervezet vagy képzőközpont vehető nyilvántartásba, amely az alábbi pontoknak megfelel:
- biztosítottak a szakirányú oktatás megszervezésének feltételei,
- a jogszabályban meghatározott végzettséggel és szakképesítéssel vagy szakképzettséggel és gyakorlattal rendelkező személyt foglalkoztat,
- rendelkezik a szakirányú oktatásra vonatkozó képzési programmal,
- rendelkezik a duális képzőhely által vállalt szakirányú oktatáshoz szükséges eszközzel és felszereléssel, valamint
- a minőségirányítási feladatok esetében minőségirányítási rendszert működtet.
Az ellenőrzésre tanfolyamot végzett és vizsgázott szakemberek állnak rendelkezésre. Ezt a feladatot valószínűleg nem végzik el a kamarák, mert szinte nincs olyan képzőhely, amely a fenti követelményeknek megfelel.
- A Képzési és Kimeneti Követelmények (KKK) és a Programtantervek (PTT) végrehajtásának ellenőrzése – országos pedagógiai-szakmai ellenőrzés (tanfelügyelet)
A cél a nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012. (VIII. 31.) EMMI-rendelet szerinti ellenőrzés.
Az EMMI-rendelet 145. § (1) bekezdése alapján „az országos pedagógiai-szakmai ellenőrzés a nevelési-oktatási intézmények szakmai tevékenységét az intézmények saját céljainak megvalósulását az intézményi önértékelés eredményeire alapozva értékeli, és ezzel az intézmény szakmai fejlődéséhez támogatást ad”.
A tanfelügyeleti rendszer közép- és hosszútávú célja a pedagógusok és az intézmények körében az országos pedagógiai-szakmai ellenőrzés.
Az ellenőrzésben résztvevő szakértők
Az ellenőrzésben olyan mesterpedagógus fokozatba sorolt köznevelési szakértő vehet részt, aki a pedagógiai-szakmai ellenőrzés és pedagógusminősítés szakterületen szerepel az országos szakértői névjegyzékben, valamint az országos pedagógiai-szakmai ellenőrzéshez szükséges szakmai ismereteket az Oktatási Hivatal honlapján a mesterpedagógus fokozatot megcélzó pedagógusok számára meghirdetett, az Oktatási Hivatal által szervezett hatvanórás akkreditált pedagógus-továbbképzés keretében elsajátította. Az intézményellenőrzést az adott intézménytípusban szerzett legalább ötéves szakmai gyakorlattal rendelkező szakértő végzi.
Az Oktatási Hivatal által kijelölt időpontban megtörténik az intézmény tanfelügyeleti ellenőrzése: a kijelölt szakértők interjúkat készítenek, helyszíni dokumentumelemzést végeznek, és megfigyelik a pedagógiai munkához szükséges infrastruktúra rendelkezésre állását.
Ha ez az ellenőrzés valóban működne, az intézmények nagyobb részében a technikusképzést a szakirányú felsőfokú végzettségű szaktanárok hiánya miatt fel kellene függeszteni.
A szakképzési centrumok ellenőrzési feladatai
Az irányadó 2019. évi LXXX. törvény értelmében a szakképző intézmények nyilvántartásának részletes szabályait, a szakképző intézmény alapító okiratának kötelező tartalmi elemeit, a szakképző intézmény alkalmazottjának végzettségi és szakképzettségi, illetve gyakorlati követelményeit szigorúbban kell ellenőrizni.
A szakképzési centrumok a szakiskolai képzés teljes vertikumát felügyelik, ellenőrzik és irányítják, de ez inkább csak a pénzügyi, gazdálkodási, személyzeti témakörökre korlátozódik.
Hiányzik az egyeztetés a szakma vállalkozói és oktatási képviselőivel
A 12/2020. (II. 7.) kormányrendelet bevezetését megelőzően nem volt véleménykérés a szakoktatásban dolgozó szakemberektől, nem volt előzetes hatásvizsgálat.
Javaslat: Kell egy épületgépész szakmai csoport az előzetes véleményezésre.
Összegzés
A jelenlegi irányítási, képzési, vizsgáztatási rendszer miatt a szakképző intézmények alulképzett, a vállalkozók számára alig használható szakembereket bocsátanak ki, azaz a szakiskolák a jelenlegi szabályozás mellett nem képesek feladataikat a munkáltatók által kívánt minőségben teljesíteni.
Mielőbbi rendezést és korrekciót kell végrehajtani azért, hogy a jelenlegi tarthatatlan helyzet ne okozzon az épületgépész szakképzésben a jelenlegi állapotnál még jelentősebb mértékű visszaesést.
Az elemzés alapjául szolgáló vitaindítót írta: Rácz László épületgépész mérnök, Meszlényi Zoltán-díjas mérnöktanár
Gondolataival és javaslataival hozzájárult a tartalom teljességéhez:
- Bertalan Ferenc
- Bodó József
- Diós Tibor
- Gyurkovics Zoltán
- Kiss Mihály
- Sándor Zoltán
- Smidéliusz Béla
- Mattyasovszky Zoltán
- Netoleczky Károly
- Várkonyi Nándor
Szerkesztette: Bozsó Béla ügyvezető, MÉGSZ