Módosítási javaslat a 280/2024. (IX. 30.) Korm. rendelethez (TÉKA)
a szellőztetés vonatkozásában
A Magyar Épületgépészeti Egyeztető Fórum a TÉKA (280/2024. (IX. 30.) Korm. rendelet) szellőztetéssel kapcsolatos szabályrészeinek korszerűsítése érdekében még október folyamán megkeresi az Építési és Közlekedési Minisztériumot (ÉKM).
A szabályozás módosításáról szóló javaslattervezet megvitatásának első fordulója személyes jelenléttel megtörtént az október 15-én megtartott fórumon (az alábbi szöveg már az ott elhangzottak alapján módosítva lett), azonban az Egyeztető Fórum írásban is fogadja a téma iránt érdeklődő szakmabeliek véleményét. A támogatást kapó észrevételek és javaslatok beépítésre kerülnek az ÉKM-nek benyújtandó rendeletmódosítást kezdeményező tervezetbe.
Kérjük, az alábbi javaslattervezettel kapcsolatos véleményét 2025. október 22-ig küldje el erre a címre: info@epuletgepeszforum.hu. Köszönjük!
Elvi bevezetés, általános indoklás
Műszaki tartalmú jogszabályok esetében az lenne az optimális eljárás, ha a jogszabályok pusztán követelményeket határoznának meg, de követelmény elérésének módját a tudomány és technika folyamatos változása, fejlődése miatt a tervezőre, műszaki alkotókra bízzák, akiknek felelősségük, hogy bizonyítsák a követelmények teljesítését.
Másrészt a párhuzamos szabályozásokból adódó jogszabályi önellentmondások elkerülésére az egyes szakterületekre (pl. a szellőztetés tekintetében levegőtisztasággal kapcsolatos, és gázipari-, kéményseprőipari jogszabályok) vonatkozó alapjogszabályok meghivatkozása, egységes fogalmak definíciók használata lenne előnyös.
A műszaki területen általános, hogy szabványok és műszaki irányelvek készülnek és rendszeresen korszerűsödnek, időnként cserélődnek. Azokat az alapvető szabványokat és irányelveket, amelyekre stabilan, hosszú távon számíthatunk, a jogszabály hivatkozhatja, mint megfelelő, és a követelményeket kielégítő műszaki megoldást, amely szabadon választható.
A TÉKA jelen szövegezése, tartalma az épületgépészet szempontjából nagyon sok ponton nem felel meg ennek a szemléletnek, és így sok ponton lehetetlen helyzetbe hozza a műszaki alkotókat, mert a tudomány és technika állását rögzítő műszaki megoldások, és kapható gyártmányok, szakági jogszabályok rendelkezései ellentmondásban vannak a jogszabály egyes pontjaival.
Ugyanakkor a módosítási javaslatban arra törekedtünk, hogy csak azokon a szövegrészeken változtassunk, amelyek az alkalmazási gyakorlatban is gondot okoznak.
Javaslatok
Konkrét épületgépészeti vonatkozások – Szellőztetés
Az épületgépészet vonatkozásában szakágakat érintően foglaljuk össze ezeket, és kívánunk szakmai egyeztetésen túlment megfelelő szövegjavaslatokat tenni:
- § . (2) A gravitációs szellőzés céljára – a közvetlen szabadba nyíló nyílászárókon túlmenően – légakna, légudvar, szellőzőkürtő, szellőzőcsatorna, homlokzati szellőzőrács létesíthető.
- § (2) A gravitációs szellőzés céljára – a közvetlen szabadba nyíló nyílászárókon túlmenően – légakna, légudvar, szellőzőkürtő, szellőzőcsatorna, homlokzati szellőzőrács létesíthető. Homlokzati nyílászárók cseréje esetében a szellőztetés, valamint a tüzelőberendezések légellátásának biztonságos meglétéről meg kell bizonyosodni.
Indoklás: ha egy korszerűsítés érinti a homlokzati nyílászárók cseréjét, akkor megváltozhatnak a szellőztetési és légellátási feltételek, amely akár életveszélyhez is vezethet. A TÉKA szövegezése szerint a korszerűsítés miatt ez elvileg vizsgálandó ugyan, de nincs fontosságának megfelelően kiemelve.
- § (1) A helyiségek használt levegőjének a tető fölé, a szabadba történő kivezetése céljára egyedi üzemű vagy mellékcsatornás gravitációs gyűjtőszellőző létesíthető. E célra a tartalékfűtés kéménykürtője nem vehető igénybe.
- § (3) A gravitációs szellőzőkürtőt főszabály szerint függőlegesen kell vezetni. A gravitációs szellőzőkürtő elhúzásainak vízszintes vetületi összege legfeljebb 2,0 méter lehet.
- § (3) A gravitációs szellőzőkürtőt főszabály szerint függőlegesen kell vezetni. A gravitációs szellőzőkürtő vízszintes irányú elhúzása esetén a megfelelő működést számítással kell igazolnia.
Indoklás: a (4) és (7) és (8) bekezdések módosításának indoklásával együtt.
- § (4) A kürtőkeresztmetszet hosszabb oldalmérete nem lehet nagyobb a rövidebb oldalméret másfélszeresénél.
- § (4) A szellőzőkürtők tervezésénél figyelemmel kell lenni azok állékonyságára, tisztíthatóságára, karbantarthatóságára.
Indoklás: a (3) és (7) és (8) bekezdések módosításának indoklásával együtt, valamint a szabványjellegű konkrét előírás helyett a mögöttes követelmények megfogalmazása.
- § (7) A gravitációs szellőzőkürtő vagy a gravitációs gyűjtőszellőző egy mellékkürtőjének szabad keresztmetszete a legfelső bekötés felett legalább 2,0 méteres függőleges kürtőmagasság vagy legalább ezzel egyenértékű huzatnövelő szerkezet alkalmazásával legalább a 7. mellékletben előírt méretű lehet.
- § (7) A szellőzőkürtőkkel elszállított levegő megfelelő minőségű és tisztaságú levegővel való pótlását meg kell tervezni.
Indoklás: Ezzel a 7. melléklet törlése javasolt. A (3) és (4) és (8) bekezdések módosításának indoklásával együtt, valamint a felesleges és téves szöveg helyett helyes egy kiemelt figyelemfelhívás az egyik legalapvetőbb, és a számos jogszabályban, szellőztetést érintő műszaki irányelvben figyelmen kívül hagyott fizikai alaptörvényre, az anyagmegmaradás törvényére.
- § (8) Ha a helyiség légtérfogata a 20 m3-t meghaladja, akkor kizárólag gravitációs szellőzőkürtővel nem szellőztethető.
- § (8) Ha a helyiség légtérfogata a 20 m3-t meghaladja, akkor kizárólag gravitációs szellőzőkürtővel csak akkor szellőztethető, ha a tervező a megfelelő működést számítással igazolja.
Indoklás a (3), (4) és (7) bekezdések indoklásával együtt:
A szellőztető rendszerek méretezésére rendelkezésre állnak megfelelően pontos fizikai összefüggések és ismeretek, amelyek alapján rendeletben megnevezett sarokértékekhez és a 7. melléklethez képest jóval összetettebben, de pontosan számítható a működés. Az MSZ EN 16798-7 szabvány alapján például a valós hajtóerők, és a várható valós szellőztetési mérték kiszámolható. A rendelet sarokértékei alapján létesített rendszerek csak VÉLETLENSZERŰEN BIZTOSÍTHATJÁK a megfelelő működést, azonban ezen megkötések mellett számtalan esetben ellehetetlenülhet a megfelelő műszaki megoldás.
- § (2) Ha a huzamos emberi tartózkodásra szolgáló helyiség légcseréjét szellőztető rendszer biztosítja, akkor a szellőztető rendszernek biztosítania kell azt is, hogy a helyiség relatív páratartalma 40–60 százalék közötti legyen.
- § (2) Huzamos emberi tartózkodásra szolgáló helyiség légcseréjét úgy kell megtervezni, kialakítani, hogy az az egészséges levegőminőséget, illetve az épület állagmegóvását biztosítsa. Az „NNGYK 2024-ben kiadott beltéri légszennyezőkre és komfortparaméterekre kiadott irányértékeknek” megfelelő megoldást úgy kell tekinteni, hogy az a jogszabályi követelményeket kielégíti.
Indoklás: A megfogalmazás feleslegesen különbözteti meg a gépi és nem gépi szellőztetési megoldásokat, pontatlan fogalmazású, és egyetlen és a legkevésbé fontos paramétert emeli ki az eredeti szövegben. Figyelembe kell venni, hogy a páratartalom tartományának általános és kötelező előírása egyrészt durva ellentétben áll a klímavédelmi célokkal, a magyar gazdaság terhelhetőségével és az előírást teljesítő berendezések energiaigényének, elhelyezésének biztosíthatóságával. A páratartalom minden körülmények közötti tartása szárítási és nedvesítési rendszerelemeket követel, amelyeknek közműkövetelményei, energiaigénye, karbantartási követelményei nagyon pazarlóak, és nemzetközi viszonylatban is alacsony arányban biztosíthatóak.
A tárgyi terekben például indokolt a téli párásítás előírása, azonban ennek megoldása világviszonylatban is a szellőztető rendszerektől független gőzös, vagy ultrahangos önálló eszközök használatával valósul meg, mert a légcsatornázható berendezések üzemeltetése szakszemélyzetet is igényel, és nagyfokú energia és anyagpazarlást valósít meg, várható élettartama messze elmarad az elvárhatótól.
Másrészt egy nyári zápor kapcsán kialakuló rövid idejű páracsúcs szárítással való kezelése éppúgy túlzó követelmény. Ez utóbbi a kondenzátum elvezetési rendszerét is figyelembe véve indokolatlan többletköltségeket és átalakítási tevékenységet igényel.
Ugyanakkor, ha a belső épületszerkezeteken körültekintő méretezés mellett is tartósan várható kondenzáció, valóban szárításra van szükség, amely azonban jellemzően klímaberendezésekkel történik, azaz a szellőztetés rendszerétől független megoldásban.
Az egészséges levegőparaméterek tartósan várható értékeinek tervezettsége és tartósan várható értékeinek általános előírása hasznosabb és szakszerűbb lenne, mert a páratartalom mellett a pollen- és portartalom, csíraszám, káros összetevők is általános problémát jelentenek, amelyeknek rendeleti számszerűsítése nem célszerű, csak a tudomány és technika mérnöki alkalmazásával és szakmailag alátámasztható vizsgálati, számítási módszerekkel érhető el garantáltan.
- § (4) Minden olyan helyiséget, ahol főző, sütő vagy egyéb, gőzt termelő berendezés kerül elhelyezésre, közvetlen természetes szellőzési lehetőséggel, mesterséges szellőztetés esetén el nem zárható gravitációs vészszellőző- nyílással kell létesíteni.
- § (4) Minden olyan helyiséget, ahol főző, sütő vagy egyéb, gőzt termelő berendezés kerül elhelyezésre, közvetlen természetes szellőztetési lehetőséggel, gépi elszívás esetén légpótlásra szolgáló megoldással, illetve megfelelő légkezeléssel kell létesíteni.
Indoklás: Az eredeti szöveg félreérthetően fogalmazza meg a problémát. Egészségvédelem, életvédelem és az épületszerkezet védelme akkor indokolt, ha a nyitott rendszerekről beszélhetünk, amelyek nagy mennyiségű gőzzel és káros anyagokkal szennyezik a helyiség légterét. Zárt és kivezetett berendezések nem hordoznak várható veszélyt.
A tudomány és technika mai állását figyelembe vevő szakági jogszabályok (pl. 3/2020 ITM rendelet) már tartalmaznak szabályozást ezek többségére, s például reteszfeltételek kialakítását is előírják. Ezek mellett ellentmondásos és felesleges a gravitációs vész-szellőztetés kötelező előírása.
- § (5) Bűzös, gőzös üzemű helyiség elhasznált levegőjét a tető fölé kell kivezetni.
- § (5) Bűzös, gőzös üzemű helyiség elhasznált levegőjét csak a környezetet nem károsító módon szabad kivezetni. A háztartási WC helyiség nem tekintendő bűzös, gőzős üzemű helyiségnek.
Indoklás: A sűrű városi beépítések általános tapasztalata, hogy a tárgyi bekezdés betartása NEM biztosítja a környezet zavartalanságát, de be nem tartása (pl. homlokzati kivezetés létesítése) sem okoz feltétlenül zavaró, káros hatásokat. A tető fölé vezetés helyett a környezet legmagasabb tetőszintje fölé vezetése lehetne egy általánosan megfelelő megoldás, amely azonban jogi, statikai és városképi okokból általános esetben nem valósítható meg. Ma számos bevált, és tanúsított technológia áll a piac rendelkezésére (gázmosók, elektrofilterek, adszorberek, ózontechnológiai berendezések, stb.) amelyek elérhető áron létesíthetőek, biztonsággal tervezhetők és üzemeltethetők. Az elavult és pontatlan, így hatástalan előírás helyett a követelmény megfogalmazása javasolt.
- § (3) A frisslevegővételi és a szennyezett levegőt kibocsátó nyílást egymástól legalább 3,0 méter távolságra úgy kell elhelyezni, hogy sem gravitációs, sem szélhatás ne eredményezzen visszaáramlást.
Javasolt szöveg:
- § (3) A frisslevegővételi és a szennyezett levegőt kibocsátó nyílást egymáshoz képest úgy kell elhelyezni, vagy olyan elemeket kell alkalmazni, hogy sem gravitációs, sem szélhatás ne eredményezzen visszaáramlást.
Indoklás: Az egymástól 3,0 méter távolságra megfogalmazás pontatlan, például nem tartalmazza az azonos vagy akár átellenes homlokzat megkülönböztetését, tehát szakszerűtlen. Ugyanakkor például hővisszanyerő kiegyenlített szellőztetők oldalfali termináljai, amelyek gondos kísérletezéssel kialakított, tanúsított, biztonságos és Európában szabadon forgalmazható szerkezetek, általában közvetlenül egymás mellett tartalmazzák a frisslevegő vételi helyet és a kifúvási pontot. Ezek alkalmazását társadalmi öngól lenne jogszabályellenessé tenni.
- § (2) A gépjárműtárolónak szilárd padozatúnak, közvetlen természetes szellőzésűnek, gépi szellőzés esetén a levegőnél nehezebb égéstermék tető fölé elvezetését biztosító megoldásúnak kell lennie.
- § (2) A gépjárműtárolónak szilárd padozatúnak, lehetőség szerint közvetlen természetes szellőzésűnek kell lennie. Gépi szellőztetés kialakítása esetén a levegőnél nehezebb és könnyebb káros anyagok, égéstermékek elvezetését is biztosítani kell, a szennyezett közeg tetősík fölé vezetése mellett.
Indoklás: Ezért a rendelkezés alapvetően helyes, de megfogalmazása pontatlan. A gépjárművek működése és tárolása közben a levegőnél könnyebb és nehezebb káros anyagok is a légtérbe jutnak, és nem pusztán az égés során. Éppen az elégetlen vagy részben elégett anyagok jelentik a legnagyobb veszélyt. A keletkező égéstermékek és elégetlen anyagok a környezeti levegővel keveréket képeznek, és a térben a mennyezet alatt és a padlósík felett is koncentrálódnak, amely gépi szellőztetésnél koncentráltabban kerül a környezetbe.
Megtévesztő az eredeti szöveg fogalmazása, amely azt veti fel, hogy az égésterméket égéstermék-elvezetővel (Kstv. 1. § 2.) kellene kivezetni. Az emberi tartózkodásra alkalmas terekben működő berendezések, eszközök égéstermékeinek azonban olyan alacsony hígításban szabad csak jelen lenni a térben, hogy azt ebből a szempontból szennyezett levegőnek, és nem tisztán égésterméknek kell tekinteni.