Párbeszéd a szakképzésről

Beszéljük meg: vitaindító az épületgépész szakmák képzéséről
A 12/2020. (II. 7.) kormányrendelet hatása a szakképzésre

 

Az elmúlt öt évben a középfokú oktatásban jelentős átalakulások történtek. A 2016/2017-es tanévben az intézménytípusok nevének megváltozásán túl az általuk ellátott feladatok is módosultak. A 2020/2021-es tanévben további átalakulások zajlottak, aminek következtében a köznevelési és a szakképző intézmények szétváltak. Rácz László, jelenleg is oktató szegedi mérnöktanár az épületgépészeti szakképzés gondjainak áttekintésére és elemzésére vállalkozik. A Magyar Épületgépészeti Egyeztető Fórum párbeszédet kezdeményez az Épületgépész szaklapban, valamint azonos tartalommal a honlapján. Várjuk a témakörhöz, cikkhez kapcsolódó, egyetértő, vitázó cikkeket az info@epuletgepeszforum.hu címre.

Rövid visszatekintés az elmúlt 17 évre

 

2006 óta tart a szakképzés útkeresése, amely során a következő problémákra keresték a megoldást:

a tanulók alapkészségeinek hiánya (szakképzésbe a maradékelv alapján kerültek a tanulók),

a tanulás iránti érdektelenség, teljesítménynélküliség,

a fizikai munka elutasítása,

iskolai morál felbomlása, nagyfokú lemorzsolódás,

a szakiskola presztízsének leértékelődése (ez a helyzet az utóbbi években javult),

a képzési idő növekedésével arányosan nem növekedett a tanulók tudásszintje.

 

A 2006–2011-ig érvényes OKJ-vel bevezették a modulrendszert

Minden gépészeti szakmába egységes kötelező alapmodulokat vezettek be, ezek:

– Általános gépészeti technológiai feladatok I. (szerelő),

– Általános gépészeti munka-, baleset-, tűz- és környezetvédelmi feladatok,

– Épületgépészeti alapfeladatok,

– Általános csőszerelési feladatok.

 

A másik változtatás volt az új nevezéktan volt a modulrendszerhez:

• Épületgépész technikus (nem változott),
• Épületgépészeti csőhálózat- és berendezésszerelő,
• Gázfogyasztóberendezés- és csőhálózat szerelő,
• Hűtő- és klímaberendezés-szerelő, -karbantartó,
• Központifűtés- és csőhálózat-szerelő,
• Vízvezeték- és vízkészülék-szerelő.

A legnagyobb probléma, hogy a vizsgára felkészítés fő irányvonala nem a szakmai tárgyak tananyagainak megismerése volt, hanem inkább az általános gépészeti ismeretek elsajátítása a sikeres vizsga érdekében. A vizsgabizottságok nem tudták pontosan felmérni az épületgépész szakterülettel kapcsolatos tényleges szakmai ismereteket.

 

A hibák felismerése és a negatív tapasztalatok alapján szükségessé vált a korrekció!

1. Változás
   

Az MKIK koordinálásával elkészült az „új” OKJ szakmai követelményrendszere. Az épületgépész szakmákra kidolgozta és összeállította egy 25 fős munkacsoport, fele épületgépész szaktanár, fele vállalkozó, illetve a szakmai szervezetek képviselői. Megjelent: 2011. augusztus 25. Hat év után végre egy jó irány.

Változást jelentett, hogy a szakmai képzéseket két szakaszra bontották: 2 éves rendszerszerelő alapképzés és ráépülésként 1 éves berendezésszerelő.

Épületgépészeti rendszerszerelő alapképzés

Új szakmai elnevezések:

• Központifűtés- és gázhálózatrendszer-szerelő,
• Hűtő- és légtechnikairendszer-szerelő,
• Víz-, csatorna- és közműrendszer-szerelő.

Teljes értékű szakképesítést a rendszerszerelő szakmai vizsga + a ráépülő 1 éves berendezésszerelő képzettség megszerzése jelentette.

Ráépülésként bevezetett berendezésszerelő szakmák:

• Hűtő-, klíma- és hőszivattyúberendezés-szerelő,
• Gáz- és hőtermelőberendezés-szerelő,
• Vízgépészeti és technológiai berendezésszerelő.

A szakmai és vizsgakövetelmények MKIK koordinálásával elkészült átdolgozásának kamarai elvei jó irányba mozdították el az épületgépészethez tartozó szakképesítéseket:

• a gazdasági igények szerint történt a tartalomfejlesztés,
• megtörtént az új technikák, technológiák beépítése és az elavult eljárások törlése,

• csökkent a szakmai záróvizsgák ideje,
• a modulokból törölték az átfedéseket.

Az épületgépészeti technikust két elágazásra bontották, különvált a hűtő-, klímatechnikus szakterület. Erre a tudásanyag jelentős megnövekedése miatt volt szükség.

A kidolgozott szakmai anyagok szinte még bevezetésre sem kerültek, alig telt el 1 év, és újabb korrekció következett a szakmai képzésben.

2. Változás

Megjelent a 150/2012. (VII. 6.) kormányrendelet, amely a szakképesítések számát fűnyíróelven csökkentette. Ez az épületgépész szakmákat csak annyiban érintette, hogy az ún. elágazások megszüntetése miatt megszűnt a hűtő-, klímatechnikus-képzés, melynek tudásanyaga újra beolvadt az épületgépész technikus képzésbe.

Az épületgépészeti szakmák és ráépülések képzési ideje:

– Épületgépész technikus (érettségi után) 2 év

Összevont szakmapárok és a ráépülés:

• Gáz- és hőtermelőrendszer-szerelő 2 év

 Ráépülés: Gáz- és hőtermelőberendezés-szerelő +1 év

• Hűtő- és légtechnikairendszer-szerelő 2 év

 Ráépülés: Hűtő-, klíma- és hőszivattyúberendezés-szerelő +1 év

• Víz-, csatorna- és közműrendszer-szerelő 2 év

 Ráépülés: Vízgépészeti- és technológiaiberendezés-szerelő +1 év

 

3. Változás

Újabb korrekció a szakmai képzésben (ismét fontos a közismereti tudás), 2013. április 5-én a 14/2013 (IV.05) NGM-rendeletben megjelentek a szakképzési kerettantervek. Ezeket már 2013. szeptember 1-től, alig 5 hónap felkészüléssel kötelezően be kellett vezetni. A szakiskolai képzés 3 éves, melynek 1/3 része közismereti oktatás.

Változás:

– a képzési idő, óraszámok, témakörök kötelező előírása,

– közismereti tárgyak visszaállítása a szakképzésbe,

– új kötelező modulokat írtak elő.

Bevezetésre kerül a komplex szakmai záróvizsgáztatás rendszere, amely az előzetes várakozás szerint csak a legfontosabb munkaműveleteket és a verseny- és piacképes gyakorlati ismereteket tartalmazta. Bevezetésre került a szintvizsga, amely minden tanuló számára kötelező, de ennek az eredménye a tanuló év végi szakmai érdemjegyébe nem számít bele.

 

A jelenleg folyó épületgépészeti szakképzések elemzése

4. Változás

12/2020. (II. 7.) kormányrendelet a szakképzésről

A 2020. január 1-jét megelőző időszakban érvényes országos képzési jegyzékben még 403 szakma szerepelt. Az új szakmajegyzék 176 szakmát sorol fel, ebből az épületgépészeti szakmák az alábbiak:

Szakma száma	Szakmai sorszám	Szakma megnevezése	Képzés időtartama
64	01	Épületgépész technikus	5 év (Érettségi után 2 év)
65	02	Hűtő- és szellőzésrendszer- szerelő	3 év
66	03	Központifűtés- és gázhálózat- rendszer-szerelő	3 év
67	04	Víz- és csatornarendszer- szerelő	3 év

 

Jelenleg az épületgépész szakképzésben az Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal adatközlése szerint összesen 3416 fő, ebből nappali iskolarendszerben 2731 fő tanul a felnőttképzésben. Sajnos az iskolarendszerű szakképzésbe a hátrányos helyzetű és a leggyengébb tanulási képességekkel rendelkezők járnak, akik kudarcélmények sorozatán keresztül jutnak el az általános iskolából a szakiskolába. Döntő többségük alapvető írási, olvasási és számolási hiányosságokkal érkezik.

Változott a gyakorlatszerzés módja

A jövőben ezt csak duális képzőhelyeken, vagyis bizonyos cégeknél tehetik meg a tanulók, és akár 15 éves kortól, munkaviszony keretében, így a korábbi tanulói szerződéses státusz helyett a munkajogi szabályozás lesz az irányadó – kisebb módosításokkal.

A szakképzési munkaszerződéssel a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy és a duális képzőhely között munkaviszony jön létre. A tanuló a szakképzési munkaszerződés alapján végzett munkáért havonta meghatározott mértékű munkabérre jogosult. Ritka szerencsés esetben itt tényleg megismerhetik a szakmát, a kevésbé szerencsések viszont alulképzett helyi „mesterüktől” vehetik át nem létező elméleti tudásuk gyakorlati alkalmazásának fortélyait.

A duális képzőhely olyan gazdálkodó szervezet lehet, amelynél a szakirányú oktatás folytatásának előírt feltételei biztosítottak, amely adott végzettséggel és szakképesítéssel, avagy szakképzettséggel és gyakorlattal rendelkező személyt foglalkoztat, amely rendelkezik a duális képzőhely által vállalt szakma oktatásához szükséges eszközzel és felszereléssel, és amely minőségirányítási rendszert működtet.

A tanműhelyben gyakorlati ismereteket oktató személynek legalább érettségi végzettséggel és az ágazatnak megfelelő szakképesítéssel kell rendelkeznie. A duális képzőhelyen gyakorlati oktató az lehet, akinek 5 év szakmai gyakorlata van, és kamarai gyakorlati oktatói vizsgával rendelkezik. Ez alól felmentést csak a felsőfokú végzettségű vagy a 60. év feletti oktatók kaphatnak.

A duális képzés termelői oldalán alkalmazott vagy kijelölt oktatók többségében birtokában vannak annak a tudásnak, amit át kellene adni, de a tanítás mesterségére nincsenek kiképezve. Hajszolja őket a teljesítménykényszer, nem elsőrendű kérdés számukra a tanulókkal foglalkozás. A megszűnt nagyvállalati tanműhelyeket nem pótolják a speciális területen működő kisvállalkozások.

Az oktatók helyzete

A 2020–2021-es tanévtől a szakképzésben a pedagógusok a jogszabályok szerint oktatónak minősülnek. Szakképző iskolában az elméleti tárgyakat legalább szakirányú felsőfokú képzettséggel rendelkező oktathatja, a közismereti tantárgyakhoz megfelelő szakos tanári végzettséggel kell rendelkezni.

Ezek a feltételek sajnos szinte sehol nem teljesülnek, kevés a szakmailag felkészült, megfelelő elméleti oktató. Ezért ameddig ezen a területen a szakemberhiány nem csökken, átmenetileg mindenki oktat, akit az iskola vezetése beküld az órára. Átmeneti megoldást kínált a sokéves pedagógusi szolgálat után még munkára képes, nyugdíjas kollégák újbóli visszahívása, illetve a külső óraadók foglalkoztatása.

Az ágazati alapoktatás

A szakképző intézményben a szakirányú oktatást megelőzően ágazati alapoktatás folyik. Az ágazati alapoktatást a szakképző intézményben kell megszervezni, a 9. évfolyamban.

A szakképző intézmény által szervezett ágazati alapvizsgát a szakképző intézmény oktatóiból és az elnökből álló vizsgabizottság előtt kell letenni. A vizsgabizottság elnökét a szakképző intézmény feladatellátási helye szerint illetékes területi gazdasági kamara delegálja. Mivel a szakoktató (tanár) állítja össze a követelményrendszer szerinti írásbeli feladatsort, az a bevált módszer, hogy ezeket – hasonló feladatokkal – nagy részben előre kigyakoroltatják az eredményes vizsga érdekében.

Gyakorlati és elméleti órák megosztása

Az elmélet és a gyakorlat a képzési programokban nem kerül élesen elválasztásra. A cél az, hogy lehetőség legyen a gyakorlat során is elméletet oktatni, „hatékonyabbá téve ezzel az oktatást”. Az egyes tantárgyaknál történik annak meghatározása, hogy a tantárgy teljes tartalmát tekintve az órakeretnek minimálisan hány százalékát kell gyakorlati körülmények között (tanműhelyben, termelőüzemben stb.) oktatni.

Hűtő- és szellőzésrendszer-szerelő programtervrészlet

Nem csak a hűtés-szellőzés szakágban, de minden épületgépész szakmánál egyre nagyobb ismeretanyagot igényel az elektrotechnika. Ezért választottam bemutatásra az Elektromos szerelés tantárgy programtervét.

Az épületgépészeti rendszerek esetében számos olyan feladattal találkozhat egy hűtő- és szellőzésrendszer-szerelő, amelyekben megalapozott villamossági/elektronikai ismeretekre van szükség. A hűtőgépek, hűtési rendszerek nagy többsége esetében a szerelőnek értenie és alkalmaznia kell a villamossági ismereteit. Szükséges a különböző szerelvények villamos oldali bekötése, amelyhez ritka esetben szeretne egy megrendelő külön villanyszerelőt alkalmazni.

Az Elektromos szerelés tantárgy célja:

• alapvető elektromossági, elektronikai ismeretek fizikai tartalmának elméleti és gyakorlati alkalmazásának megismertetése,
• épületgépészetben használatos elektromos/villamos berendezések, szerelvények felépítését és alkotóelemeit megtanulják, felismerik és tudják azok alapszintű bekötését, beszerelését, beüzemelését,
• azonosítja a kapcsolási vázlatokban a törvényszerűségeket,
• felépít egyszerű villamos kapcsolásokat, áramútterv alkalmazása,
• ismeri a soros, párhuzamos, vegyes áramkörök felépítését, funkcióit,
• használja az egyen- és váltakozó áramot a gyakorlatban,
• ismeri a váltakozó feszültség és áram összefüggéseit,
• használja a villamos munka átalakítására szolgáló berendezéseket,
• ismeri a villamos gépek felépítését, gyakorlati megjelenését,
• gyakorlatban felépít szabályozási kört kapcsolási vázlat alapján,
• ismeri a szabályozási folyamatokat, azok tulajdonságait,
• üzemelteti egy közös szellőzéstechnikai rendszer hűtési rendszerét,
• ismeri az irányítástechnikai összefüggéseket,
• megtanulják gyakorlati példán keresztül a szabályozási kör felépítését, működésének feltételrendszerét, a logikai áramköröket, jelátalakítókat és a számítógépes vezérlőegységeket,
• a tanulók megtanulják a képző, formáló, végrehajtó, beavatkozó jelképző szerveket,
• megismerkednek az alap-, a rendelkező, a végrehajtó, a beavatkozó és a módosító jel fogalmával, a szabályozási folyamatban betöltött szerepével,
• megismerkednek továbbá a zavaró és a szabályozott jellemzők fogalmával, a szabályozási folyamatban betöltött szerepükkel,
• a tanulók megtanulják a transzformátorok felépítését, szerkezetét (vasmag, primer tekercs stb.),
• megismerik a tekercsmenetszám arányos összefüggéseit, a transzformátor üzemállapotait,
• megtanítja a villamos generátorok mibenlétét, kialakításukat,
• a tanulók megtanulják a villamos motorok kialakítását, felépítését, típusait, alkalmazási körét, és megismerkednek részletesen az egyenáram, szinkron és aszinkron villamos motorokkal, azok felépítésével, fajtáival, alkalmazási területeivel,
• megismertesse a tanulókkal a hűtési rendszerekben alkalmazott irányváltó és mágnesszelepeket, a hűtésvezérlőket és azok felépítését,
• a tanulók megtanulják, milyen elemei vannak a ventilátorszabályozásnak,
• megismerkednek a hőmérséklet-érzékelés és szabályozás elemeivel, a fagyvédelem lehetséges megoldásaival, a víz- és légáramszabályozó eszközökkel,
• a korszerű fűtés- és hűtésszabályozás elemei témakör célja, hogy megismertesse a tanulókkal a fűtési rendszerek mennyiségi és minőségi szabályozási folyamatát gyakorlati példákon keresztül,
• a tanulók megismerkednek a hőmérséklet-szabályozás – mint minőségi szabályozás – folyamatával és szerkezeti elemeivel,
• megtanulják, mi a térfogatáram-szabályozás – mint mennyiségi szabályozás – folyamata, és melyek a szerkezeti elemei.

Mindezen ismeretek elsajátítására összesen 144 óra képzési idő áll rendelkezésre. A képzés órakeretének legalább 80%-át gyakorlati helyszínen (tanműhely, üzem stb.) kell lebonyolítani. (29 óra elmélet, 115 óra gyakorlat). A fentiek alapján ki-ki eldöntheti, mennyire alkalmas ez az órakeret a felsorolt követelmények szerinti elektrotechnikai ismeretek megtanítására.

 

Példaként ezek után nézzük meg az Épületgépész technikus (kétéves, érettségi utáni képzés) tanulási területekhez rendelt tantárgyak és témakörök óraszámát.

Tantárgy (témakör)	Összes óraszám	Elméleti tanterem	Gyakorlati tanműhely
Munkavállalói ismeretek	18	18	0
Munkavállalói idegen nyelv	62	62	0
Elektronikai alapozás	72	14	58
Épületgépészeti alapozás I.	116	92	24
Műszakirajz-ismeret	72	50	22
Épületgépészeti mérések I.	82	0	82
Épületgépészeti csővezetékek	216	0	216
Gázhálózatok I.	93	18	75
Gázhálózatok II.	93	18	75
Égéstermék-elvezetés	108	22	86
Fűtési rendszerek I.	93	18	75
Fűtési rendszerek II.	93	18	75
Hűtéstechnikai rendszerek I.	93	18	75
Hűtéstechnikai rendszerek II.	93	18	75
Szellőzéstechnika I.	62	12	50
Szellőzéstechnika II.	100	20	80
Vízellátás I.	108	20	80
Vízellátás II.	108	20	80
Uszodatechnikai ismeretek	62	0	62
Épületgépészeti alapozás II. (anyagismeret)	62	0	62
Elektromos szerelés	62	13	49
Épületautomatika	62	13	49
Épületgépészeti mérések II.	93	18	75
Épületgépészeti tervdokumentáció és munkairányítás	93	18	75
Hegesztési alapismeretek	62	0	62
Összesen:	2178	502 (24%)	1676 (76%)

 

A táblázatban bemutatott arányok a szakmai tudás szempontjából katasztrofális eredményeket produkálnak, miközben a tantárgyi követelmények a programterv szerint nem, vagy alig csökkentek.

A gyakorlati oktatók – kevés kivétellel – nem képesek a gyakorlati munkafogások mellett a rájuk bízott elméleti ismereteket átadni. Az elméletet oktatók a rendelkezésre álló órakeretben nem tudják elmagyarázni és megtanítani a képzési programban előírt tananyagot.

Csak egy példa Gázhálózatok II. tantárgy szakmai követelményeire:

A témakör célja, hogy:

• megismertesse a tanulókat a gáztervek dokumentációjának olvasásával, értelmezésével.
• megismerkedjenek a terveken szereplő jelek, jelölések gyakorlati alkalmazásával,
• megismerjék, milyen dokumentumokat kell a műszaki-biztonsági eljárások során beszerezniük, bemutatniuk,
• ismerjék a PE-csővezetékek szerelési munkafázisait a gyakorlatban,
• megismerkednek a szükséges védőtávolságokkal, hegesztési eljárásokkal, anyagváltások kialakításával,
• megismerkednek a szabványos szerelvényekkel,
• tudja az acélcsövek hegesztett és menetes kötéseit, kialakításának menetét,
• megismerkednek a csőhajlítással, az előre legyártott idomok alkalmazásával, beépítésével,
• megismerkednek a korrózióvédelmi eljárásokkal,
• megismerkednek a rögzítési távolságokkal, módszerekkel,
• tudja a rézcsöves forrasztott és préskötései kialakításának módjait,
• megtanulják a keményforrasztás gyakorlati alkalmazását,
• megismerkednek a rézcsőhálózatra vonatkozó rögzítési eljárásokkal,
• megismerjék a különböző gázkészülékek (konvektor, vízszintes oldalfali égéstermék-elvezető, gázkazánok esetében szétválasztott rendszer stb.) égéstermék-elvezető rendszereivel,
• megismerkednek a használt alapanyagokkal,
• megismerkednek a szükséges légellátás biztosításának feltételeivel,
• megismerkednek a különböző típusú légbevezető elemekkel,
• ismerjék a különböző gázkészülékek főbb részegységeit,
• megismerkednek a gázkészülékek karbantartási feladataival, beüzemeléssel.

Mindezekre a technikusképzésben (ahová gimnáziumi érettségivel is belépnek) 18 óra elméleti, és 75 gyakorlati óra áll rendelkezésre. Ezt látom alapvető problémának, ez az egyik fő oka a szakmai tudás hanyatlásának. Sajnos ez minden épületgépészeti szakág tantárgyaira érvényes. Az elméleti tudás megszerzése ebben a képzési formában egyre jobban az otthoni, egyéni tanulásra és a tankönyvekre van bízva.

Szakmai záróvizsga

A szakmai záróvizsga a képzési és kimeneti követelményekben meghatározott:

1. számítógép alkalmazását igénylő központi vizsgatevékenységből, (a továbbiakban: interaktív vizsgatevékenység) és
2. egy projektfeladat megvalósításából áll.

A vizsgabizottság három tagból áll, akik közül

1. a mérési feladatokat ellátó tagja végzi a vizsgázó tudásának felmérését,
2. az ellenőrzési, felügyelői feladatokat ellátó felel a szakmai vizsga szabályszerűségéért,
3. az értékelési feladatokat ellátó minősíti a vizsgázó teljesítményét

A szóbeli vizsgát törölték, ami szerintem nagy hiba, mert egy szakembernek szóban is meg kell védenie szakmai véleményét, szakmai érvekkel alátámasztani az álláspontját. Korábban a vizsgabizottság legjobban a szóbeli vizsgán tudta értékelni a vizsgázó szakmai ismereteit.

Az interaktív (számítógépes) írásbeli vizsga szintje a lehetőségek miatt eléggé alacsony. Nincs szakmai számítás, nincs kifejtő kérdés, csak a felkínált variációkból kell kiválasztani és bejelölni 60 perc alatt a helyes válaszokat.

Portfólió: a tanuló haladásáról és eredményeiről a munkáiból összeállított, a gyakorlati oktató, mester vagy szaktanár által hitelesített, képekkel és munkanaplóval ellátott dokumentum, ami bemutatja az évközi és egybefüggő szakmai gyakorlat alatt végzett önálló, részben vagy teljes mértékben irányított, a tanuló által végzett szakmunkát. A dokumentum tartalmazhat elméleti ismeretekkel kapcsolatos dokumentációt is. A technikusoknál készített portfólió 5 különböző projektet mutat be, a helyszín és a dátum feltüntetésével.

 

Összegzés:

A 12/2020. (II. 7.) kormányrendelet bevezetését megelőzően nem volt véleménykérés a szakoktatásban dolgozó szakemberektől, nem volt előzetes hatásvizsgálat.

Egy nagyon elgondolkodtató idézet (a forrást meg tudom adni, ha kéri valaki): „Ha egy-két év alatt ezek a tananyagok fokozatosan gyakorlatközpontúvá válnak, akkor azok a tanulók is nagyobb arányban tehetnek sikeres vizsgát, akiknek amúgy hiányosak az alapismereteik!!!”

Alapvető probléma, hogy a gyakorlati képzés aránytalanul nagy időráfordítása (76%), az elméleti ismeretek (24%) fontosságának alulértékelése nem teszi lehetővé a technikusi tudásanyag elsajátítását. A tudásanyag alig 50-60% át birtokolják a technikusok a 10-15 évvel ezelőtt végzettekhez képest.

Az oktatási kormányzat ezt a programot bevált rendszernek, eredményesnek, hatékonynak minősíti, és ezt igazolják a jó vizsgaeredményekkel. De ez sajnos hamis bizonyítás, ami nem a tudásszint emelkedését, hanem az interaktív írásbeli rendszer kirívóan alacsony követelményszintjét mutatja.

Ebben az elemzésben, értékelésben megpróbáltam – két aktívan végigtanított tanév után – felhívni a munkáltatók és a rendeletalkotók figyelmét a szakképzés hiányosságaira és annak következményeire, mert sajnos a szakiskolák a jelenlegi szabályozás mellett nem képesek feladataikat a munkáltatók által kívánt minőségben teljesíteni.

 

Mi lehet a megoldás?

Sürgősen létre kell hozni egy olyan szakmai fórumot, a szakmai szervezetek (MÉGSZ, HKVSZ, a Magyar Épületgépészeti Egyeztető Fórum, MKIK stb.) képviselői, épületgépész vállalkozók, és épületgépész mérnöktanárok részvételével, ahol POLITIKAMENTESEN áttekintik ezt a tarthatatlan helyzetet, és teljesen reális alapokon megteremtik a – gyakorlati képzés fontossága mellett – az elméleti tudásanyag elsajátításának feltételeit. Félő, hogy ha ez a szakértők által összeállított megoldási javaslat elkészül, az illetékes szakképzésért felelős szervezet különféle nem valós eredmények fényezésével – bebetonozva a jelenlegi szabályozást – ezt figyelmen kívül hagyja. A szakmai szervezetek elsődleges feladata ezen a fórumon kidolgozott javaslatok következetes érvényesítése.

Azonnali rendezést és korrekciót kell végrehajtani azért, hogy a jelenlegi, tarthatatlan helyzet ne okozzon a szakképzésben a jelenlegi állapotnál még jelentősebb mértékű visszaesést. A jelenlegi irányítási, képzési, vizsgáztatási rendszer miatt a szakképző intézmények alulképzett, a vállalkozók számára alig használható szakembereket bocsátanak ki. Nincs az a kormány, aki külső szakmai támogatás nélkül képes lenne ezt az őskáoszt, amit oktatásügynek hívnak, belátható időn belül helyrehozni. Tönkretették a szakképzésbe kerülő fiatalok jövőjét, a szakképzés színvonalát. Ezért a hibáért pedig, ha nem következik be gyökeres változás, legalább egy évtizednyi fiatal szakember fog bűnhődni ártatlanul.

Rácz László

Épületgépész mérnök, vezető tervező
Meszlényi Zoltán díjas mérnöktanár

 

Vita az épületgépészeti szakmák képzésének problémáiról,
fejlesztésének szükségességéről

A Magyar Épületgépészeti Egyeztető Fórum az Épületgépész decemberi (2023/6.) számának első oldalain Rácz László szegedi mérnöktanár elemzését közölve tematikus fórumot kezdeményezett a hazai szakképzés helyzetéről, szükséges fejlesztési irányairól. A téma jelentőségét aláhúzza, hogy az Egyeztető Fórum kutatásai alapján a szakma tartósan legnagyobb problémája, hogy nincs elég megfelelően képzett szakmunkás (https://epuletgepeszforum.hu/aktualis-temaink/kerdoiv-a-szakma-problemairol/). Ezúttal a felhívásra érkező hozzászólásokat, véleményeket foglaljuk össze, amelyeket az Egyeztető Fórum tagjai köszönettel fogadtak, és felhasználnak a további munkájukhoz.

A jelenleg is oktató szegedi épületgépész mérnök, Meszlényi Zoltán-díjas mérnöktanár többek között azzal indította a decemberi lapszámban közölt írását, hogy a 2006 óta útkeresésben lévő szakképzésről beszélni kell, és az épületgépészeti szakképzés helyzetének áttekintése után leszűrt eredményt meg kell osztani a döntéshozókkal is, mert itt az idő a korrekcióra, a szükséges változtatásokra az új szakmajegyzékbe foglalt, alábbi épületgépészeti szakmákkal kapcsolatban:

• épületgépész technikus,
• hűtő- és szellőzésrendszer-szerelő,
• központifűtés- és gázhálózatrendszer-szerelő,
• valamint víz- és csatornarendszer-szerelő.

Rácz László többek között megállapítja, hogy az iskolarendszerű szakképzésbe jellemzően a hátrányos helyzetű és a leggyengébb tanulási képességekkel rendelkezők járnak, akik kudarcélmények sorozatán keresztül jutnak el az általános iskolából a szakiskolába. Döntő többségük alapvető írási, olvasási és számolási hiányosságokkal érkezik.

 Alapvető problémának nevezi, hogy a gyakorlati képzés aránytalanul nagy időráfordítása (76%), az elméleti ismeretek (24%) fontosságának alulértékelése nem teszi lehetővé a technikusi tudásanyag elsajátítását. A tudásanyag alig 50-60% át birtokolják a technikusok a 10-15 évvel ezelőtt végzettekhez képest. Az elmúlt években a tanulók tudásszintje a látszólag jó vizsgaeredmények ellenére nem emelkedett. A szakiskolák a jelenlegi szabályozás mellett nem képesek feladataikat a munkáltatók által kívánt minőségben teljesíteni.

 Megoldásként szakmai fórum létrehozását javasolja a MÉGSZ, a HKVSZ, a Magyar Épületgépészeti Egyeztető Fórum, az MKIK, épületgépész vállalkozók és épületgépész mérnöktanárok részvételével, ahol politikamentesen áttekintik a tarthatatlan helyzetet, és javaslatokat tesznek – a gyakorlati képzés fontosságát megtartva – az elméleti tudásanyag elsajátításának javítására.

 

Akadozik a duális gyakorlati képzés

Mielőtt a hozzászólók véleményéről írnánk, érdemes meríteni abból a tanulmányból is, amelyet Mattyasovszky Zoltán épületgépész mérnök, a Szily SZKI volt tanára készített korábban a Magyar Épületgépészeti Egyeztető Fórum számára. Szerinte az alábbiak a legfőbb problémák és nehézségek az épületgépészeti szakképzésben.

A duális képzési rendszer nehézkesen, akadozva működik. Hiányzik a megfelelő mennyiségű és minőségű képző partner. Nincs ösztönző, motiváló program a vállalkozások részére. Egyes helyeken a diákot sitt elhordásra, szemét eltakarításra, árokásásra, jobb esetben segédmunkásként használják.

Két példát is említ a gyakorlatból a duális rendszer alapproblémájára: egy kisvállalkozás gyakran rááll egy bizonyos tevékenységre, például kis teljesítményű klímák telepítésére. Egy épületgépésztechnikus-tanulónak – vagy bármilyen rendszerszerelőnek – több szakággal kell foglalkoznia a vizsgára való felkészülés során. Nem fog rálátni a többi szakterületre, nem fog kialakulni a rendszerszemlélete.

Egy másik vállalkozás kizárólag kazánok karbantartásával foglalkozik. Hogy fogja az a tanuló megismerni a komplexebb fűtési rendszerek kialakítását, az üzembe helyezés feltételeinek (kötelező beszabályozás!), működésének, karbantartásának elsajátítását?

A duális képző partnernél elhelyezett, valamint az iskolában maradt tanulók elméleti és gyakorlati oktatásának összehangolása, ennek megszervezésével járó pluszfeladatok is nehézséget jelentenek.

Nehézségek vannak az órarend és a tanmenetek kialakításával, azok betartatásával a duális képző partnerrel. A duális képző partner a számára kezelhetetlen tanulókkal egyszerűen szerződést bont, és visszairányítja őket az iskolába.

A gyakorlati oktatáshoz szükséges anyagok hiányáról is ír Mattyasovszky, de az alapanyagok mellett a korszerűbb szerszámok is hiányoznak. Nincsenek feladatbankok az interaktív vizsgákra való felkészülésre. A megfelelő tankönyvek is hiányoznak.

Bonyolultabbá vált a naprakész adminisztráció. Az oktatók egyre idősebbek, nem ritka a 70 év feletti tanár, újra és újra hiány van oktatókból.

Helyenként egyre nehezebb a beiskolázás, hiányzik az utánpótlás, érdektelenség tapasztalható a szakma iránt.

Mattyasovszky Zoltán az ismert sporthasonlatot is idézi: „Kis pénz, kis szakképzés…”

 

A Magyar Épületgépészeti Fórum felhívására több fontos hozzászólás, vélemény is érkezett.

 

A duális képzőhely nézőpontja

Mitykó Ákos épületgépész technikus, a Tisza Klíma Kft. ügyvezető tulajdonosa a duális gyakorlati képzéssel kapcsolatban azt gondolja, hogy nem szabad kihagyni belőle a képzésbe beszálló vállalkozásokat sem, mert ezek jelentős része nincs felkészülve, nem rendelkezik olyan erőforrásokkal, mint egy képzőközpont. A duális képzést jó iránynak tartja, mert a tanulók az iskolában megszerzett tudást a valós életben is ki tudják próbálni, tudják megtapasztalni és adott esetben elsajátítani az adott szakterülethez tartozó munkafolyamatokat. De megjegyzi, hogy ehhez elengedhetetlen a tanulók alapkészsége (legyenek birtokában az elméleti tudásnak, amire a duális képző hely építhet), a munkával szembeni alázata, a megfelelő hozzáállása, és nem utolsósorban egészségügyi alkalmassága. Továbbá fontosnak tartja a képző intézmény és a duális partner közötti kölcsönös együttműködést.

Mitykó Ákos szerint arról sem szabad megfeledkezni, hogy a duális partner elsősorban vállalkozó. Emellett kell biztosítania a szakirányú oktatás folytatásának előírt feltételeit, megfelelő végzettséggel, szakképesítéssel és gyakorlattal rendelkező személyt kell foglalkoztatnia, rendelkeznie kell a vállalt szakma oktatásához szükséges eszközzel és felszereléssel, és minőségirányítási rendszert kell működtetnie. Érdeke, hogy tanulókat képezzen pl. a munkaerő bővítése, fejlesztése miatt, viszont profitorientált, anyagilag is meg kell, hogy érje a tanuló foglalkoztatása.

A tanulók munkabére szerinte az esetek nem kis részében nincsenek arányban a „kapott szolgáltatással”. „Hiszen lássuk be, egy fiatal diák vagy felnőttoktatásban tanuló sok esetben viszonylag keveset tud (nem is biztos, hogy akar) hozzátenni a vállalkozás eredményéhez és a saját szakmai fejlődéséhez. További erőforrásokat köt le, hiszen kell mellé egy oktató, aki a vizsgára felkészíti. Ami ugyancsak csökkenti a vállalkozó profitját. Van támogatás a diákok után, amit a vállalkozó kap, de ez olyan csekély, hogy veszteséget eredményez. Ennek hosszú távú következménye az lehet, hogy a vállalkozók nem fognak duális képzésben részt venni, hiszen gazdaságilag értelmetlen lesz” – írta Mitykó Ákos, aki a saját tapasztalatait is részletezte.

„Mint duális képzőhely (Tisza Klíma Kft.), mi is tapasztaljuk az oktatás nehézségeit, amelyeket sajnos vissza lehet vezetni egészen az általános iskoláig, hiszen az alapvető készségek hiánya, az olvasási, alapvető számítási és szövegértési feladatok nehézségei nem csak a középfokú oktatásból erednek.

A hűtő- és szellőzésrendszer-szerelő képzésnek komoly alapvető hiányosságai vannak. Nem csupán az elméleti tudással vannak problémák, a tanulók az alapvető fizikai törvényszerűségekkel sincsenek tisztában. Ezt csak tetőzi az elektronikai ismeret hiánya. Az elektronika területén egy mágneskapcsoló vagy egy termosztát bekötése nem okozhat gondot. Hiszen ezek ismerete szükséges a hibák feltárásához, azok elhárításához. Tudnia kell pl. egy ingatlannak a légszükségletét méretezni. Egy splitklíma működése, telepítése, esetleges hiba feltárása nem okozhat problémát. Természetesen tisztában vagyunk azzal is, hogy sem az órakeret, sem pedig a gyakorlati idő nem elég ezeknek a tudásoknak az átadására és azok elsajátítására, de törekedni kell rá.”

Kevés óraszám vagy hiányzó elméleti órák?

„A hűtő- és légtechnikai képzésben a bevezetett módosítások nem követték a szakmai követelményeket, figyelmen kívül hagyták az új technológiákat. A szakképzés módosítása nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket” – írta hozzászólásában Diós Tibor, az Arany János Szakképző Iskola több mint 70 éves szellőzéstechnikai tanára, korábbi HKVSZ-elnök.

Diós Tibor kiemelte, hogy „egy felmérés szerint hazánkban 35-36 képzőhelyen történik épületgépészeti oktatás. A teljes vertikum (3 szakmapár + technikus) a felmérés szerint 5 intézményben, míg a hűtős légtechnikai képzés csupán 12 iskolában működik. A többi képzőhelyen zömében a központifűtés-gázhálózat- vagy technikus + fűtésszerelő-oktatás zajlik”.

Diós Tibor kérdésünkre válaszolva arra is is felhívta a figyelmet, hogy pont egy olyan, gyorsan változó szakmában, mint a hűtő- és légtechnika elengedhetetlen a magasabb óraszám a gyakorlati oktatásban is, ráadásul hiányzik erről a területről a technikusi képzés. 

„Az oktatott három szakmapár összes óraszáma 6281 óra. Vajon mire lesz elegendő ennek 1/3 része a technikusok képzése során? Mert annak képzési ideje 2187 óra” – tette fel a kérdést, majd elmondta javaslatát is, miszerint a gázipari és hűtős technikusi képzés elválasztásával a kérdés megoldható. A szakma iránt érdeklődő, kiemelkedő hozzáállású szakmunkásokat Diós Tibor szerint érdemes lenne továbbképezni, 3-5 év gyakorlati idő után esti oktatás formájában technikussá képezni.

A képzési idő és tartalom kapcsán fejtette ki véleményét Bodó Ferenc épületgépész üzemmérnök, épületgépész műszaki tanár, aki szerint „el kell fogadnunk azt, hogy nem változtatunk az óraszámban, de az órák szakmai tartalmát folyamatosan meg kell újítani”. Bodó Ferenc szerint nem érdemes változtatni a tanítási órák számát és az elmélet/gyakorlat arányát, ugyanakkor meglátása szerint támogatni kellene a szakmai tanárképzést.

Egyetértett a Rácz László által megfogalmazott gondolatokkal Bertalan Ferenc épületgépész- és villamos mérnök, épületgépész tanár is. Hozzászólásában többek között azt írta, hogy „az elméleti ismeretanyagot 24%-os időráfordítással nem lehet megtanítani, elsajátítani”. Ehhez kapcsolódóan szólt hozzá a vitához Bodó Ferenc is, aki feltette a kérdést: „Nézzük meg, hogy elegendő-e a teljes óraszám a képzéshez szakmunkás, technikus tekintetében!” Bodó Ferenc, miután megállapította, hogy „a vonatkozó kormányrendeletben a szakképzésben szereplő összes óraszám nem tért el jelentősen az elmúlt 100 évben”, azt javasolta, hogy az összes óraszám ne változzon ma sem.

„A technikusok nagy százaléka az iskola elvégzése után szerelői feladatokat fog kapni. Szakmai elméleti tudásuk nagyobb a szakmunkásokénál, de „nem áll úgy a kezükre a svédfogó”, amit 1-2 évig még gyakorolniuk kell.

Bertalan Ferenc később megjegyezte: „Az elektromos szerelés tantárgy elengedhetetlenül fontos, talán a technikusok képzésénél emeltebb óraszámot is igényelne.” Az oktató ugyanakkor megütközött azon, hogy a hazai kiadók – reklámra hivatkozva – kitiltották az épületgépész gyártók ábráit és szakcikkeit a tananyagokból, holott a szakmának alapvető szüksége lenne a legfrissebb, naprakész fejlesztésekkel kapcsolatos tudásra, azok átadására. Bertalan Ferenc egyetértett azzal a kezdeményezéssel is, hogy a szakmai szervezetek képviselői, valamint épületgépész tanárok és vállalkozók közösen hozzanak létre a témával kapcsolatos fórumot.

A munkaerőpiacon nem mindegy, hogy nagy- vagy kisvállalkozásról beszélünk

Azt ugyanakkor a legtöbb hozzászóló elmondta a szakképzési vita kapcsán, hogy a kisebb méretű, mondjuk maximum 20 fős vállalkozás számára, márpedig ebből van a több, különösen fontos, hogy a gyakorlati tudás a lehető legmagasabb szintű legyen. Természetesen ez a nagyobb beruházásokra vonatkozik. „Vannak kisebb vállalkozások, amikor a szerelőkre vár az ún. provizórikus megoldás keresése. (Vannak szerelői fogások, mint pl. a légköbméter alapján megbecsülni a hőszükségletet vagy a csőátmérőt stb.)

Mindezeket azért írom le, mert szembeállítottam a központifűtés- és gázhálózat-rendszerszerelő szakképesítést és az épületgépész technikusi képesítést.

A szerelő feladata a kiadott terv alapján a munka szakszerű elvégzése, a technikus feladata pedig a munka szakszerű elvégzéséhez szükséges feltételeknek a biztosítása” – írta Bodó Ferenc.

Ezt erősítette meg Diós Tibor is, aki szerint a szakma kisvállalkozásai számára – a nagyobbakkal ellentétben, ahol akár komplex oktatási részleg áll rendelkezésre – még nehezebb a feladat ezen a területen.

A témáról a Magyar Épületgépészeti Egyeztető Fórum további hozzászólásokat is szívesen fogad a következő címen: info@epuletgepeszforum.hu.