Módosítási javaslat a 280/2024. (IX. 30.) Korm. rendelethez a szellőztetés vonatkozásában
Kérjük, az alábbi javaslattervezettel kapcsolatos véleményét 2025. október 22-ig küldje el erre a címre: info@epuletgepeszforum.hu
Elvi bevezetés, általános indoklás
Általános szabály, hogy a műszaki tartalmú jogszabályok esetében az a helyes eljárás, ha a jogszabályok pusztán követelményeket határoznak meg, de követelmény elérésének módját a tudomány és technika folyamatos változása, fejlődése miatt a tervezőre, műszaki alkotókra bízzák, akiknek felelősségük, hogy bizonyítsák a követelmények teljesítését.
A műszaki területen általános, hogy szabványok és műszaki irányelvek készülnek és rendszeresen korszerűsödnek, időnként cserélődnek. Azokat az alapvető szabványokat és irányelveket, amelyekre stabilan, hosszú távon számíthatunk, a jogszabály hivatkozhatja, mint megfelelő, és a követelményeket kielégítő műszaki megoldást, amely szabadon választható.
A TÉKA jelen szövegezése az épületgépészet szempontjából nagyon sok ponton nem felel meg ennek a szemléletnek, és így sok ponton lehetetlen helyzetbe hozza a műszaki alkotókat, mert a tudomány és technika állását rögzítő műszaki megoldások, és kapható gyártmányok, szakági jogszabályok rendelkezései ellentmondásban vannak a jogszabály egyes pontjaival.
Általános kérdések:
Helyes lenne az „…átalakítani, bővíteni, felújítani, helyreállítani, korszerűsíteni” fogalmakat, az „építési tevékenységet” definiálni, mert így már a rendelet hatálya is vita alapját képezheti.
Az épületgépészet szempontjából az épületen belüli egyszerű szerelési tevékenységeket (javítás, berendezések cseréje, le- és felszerelése) célszerű lenne kivenni a rendelet hatálya alól, mert például egy kazán, gáztűzhely cseréje, vagy áthelyezése jellemzően nem jelent építési tevékenységet, másrészről ezek minősége, kritériumai az egyéb vonatkozó jogszabályokban (pl 65/2011. és 1/2020. Korm. rendelet, 3/2020 ITM rendelet stb.) már szabályozottak.
Konkrét épületgépészeti vonatkozások – Szellőztetés
Az épületgépészet vonatkozásában szakágakat érintően foglaljuk össze ezeket, és kívánunk szakmai egyeztetésen túlment megfelelő szövegjavaslatokat tenni:
93. § (1)
Eredeti szöveg:
(1) A légcsere céljára szolgáló szerkezeteket és részeiket a rendeltetésüknek megfelelően, a tűzvédelmi előírások betartása mellett kell tervezni és megvalósítani.
Javasolt szöveg:
(1) A légcsere céljára szolgáló szerkezeteket és részeiket a rendeltetésüknek megfelelően, valamennyi vonatkozó (pl. tűzvédelmi, energetikai…) előírás betartása mellett kell tervezni és megvalósítani.
Indoklás: Fontos a tűzvédelem, de kiemelve azt sugallja, hogy annak prioritása van a többi előírással szemben. Ezzel szemben a rendszereknek MINDEN vonatkozó követelménynek egyidejűleg kell megfelelniük.
96. § (1)
Jelenlegi szöveg:
(1) A helyiségek használt levegőjének a tető fölé, a szabadba történő kivezetése céljára egyedi üzemű vagy mellékcsatornás gravitációs gyűjtőszellőző létesíthető. E célra a tartalékfűtés kéménykürtője nem vehető igénybe.
Javasolt szöveg:
(1) A helyiségek használt levegőjének a tető fölé, a szabadba történő kivezetése céljára gravitációs egyedi üzemű vagy mellékcsatornás gyűjtőszellőző létesíthető. E célra kéménykürtő nem vehető igénybe.
Indoklás: Az eredeti szöveg megfogalmazása pontatlan, mert az egyedi szellőzőre nem vonatkozik a gravitációs jelző. Másrészt a bekezdés alapján úgy vélhető, hogy üzemi kéménykürtő használható lenne szellőztetési célra.
Egyrészt a nyitott égésterű berendezések égéstermék-elvezetői általában gravitációs szellőztetést is megvalósítanak, hiszen akár a fűtőberendezés üzeme során, akár üzemen kívüli állapotában helyiséglevegőt is cserélnek. Ez a viselkedés értelemszerűen a szellőztetés tervezésekor figyelembe vehető, illetve az energiahatékonyság miatt figyelembe veendő. Ugyanakkor a kéménykürtők egyéb, prioritással rendelkező, ettől független rendeltetése miatt, ezek tervezett állandó szellőztetési használata nem biztosítható. Például egy készülékcsere kapcsán szükséges átalakítás, pl. bélelés során a szellőztetési funkció megszűnhet. Emiatt semmilyen kéménykürtő nem tervezhető alapszellőztetési funkcióval.
96. § (3)
Jelenlegi szöveg:
(3) A gravitációs szellőzőkürtőt főszabály szerint függőlegesen kell vezetni. A gravitációs szellőzőkürtő elhúzásainak vízszintes vetületi összege legfeljebb 2,0 méter lehet.
Javasolt szöveg
(3) A gravitációs szellőzőkürtőt főszabály szerint függőlegesen kell vezetni. A gravitációs szellőzőkürtő vízszintes irányú elhúzása esetén a tervezőnek a megfelelő működést számítással kell igazolnia.
Indoklás: a (4) és (7) és (8) bekezdések módosításának indoklásával együtt.
96. § (4)
Jelenlegi szöveg:
(4) A kürtőkeresztmetszet hosszabb oldalmérete nem lehet nagyobb a rövidebb oldalméret másfélszeresénél.
Javasolt szöveg:
(4) A szellőzőkürtők tervezésénél figyelemmel kell lenni azok állékonyságára, tisztíthatóságára, karbantarthatóságára.
Indoklás: a (3) és (7) és (8) bekezdések módosításának indoklásával együtt, valamint a szabványjellegű konkrét előírás helyett a mögöttes követelmények megfogalmazása.
96. § (7)
Jelenlegi szöveg:
(7) A gravitációs szellőzőkürtő vagy a gravitációs gyűjtőszellőző egy mellékkürtőjének szabad keresztmetszete – a legfelső bekötés felett legalább 2,0 méteres függőleges kürtőmagasság vagy legalább ezzel egyenértékű huzatnövelő szerkezet alkalmazásával – legalább a 7. mellékletben előírt méretű lehet.
Javasolt szöveg:
(7) A szellőzőkürtőkkel elszállított levegő megfelelő minőségű, tisztaságú levegővel való pótlását meg kell tervezni.
Ezzel együtt a 7. melléklet törlendő.
Indoklás: a (3) és (4) és (8) bekezdések módosításának indoklásával együtt, valamint a felesleges és téves szöveg helyett helyes egy kiemelt figyelemfelhívás az egyik legalapvetőbb, és a számos jogszabályban, szellőztetést érintő műszaki irányelvben figyelmen kívül hagyott fizikai alaptörvényre, az anyagmegmaradás törvényére.
96. § (8)
Jelenlegi szöveg:
(8) Ha a helyiség légtérfogata a 20 m3-t meghaladja, akkor kizárólag gravitációs szellőzőkürtővel nem szellőztethető.
Javasolt szöveg:
(8) Ha a helyiség légtérfogata a 20 m3-t meghaladja, akkor kizárólag gravitációs szellőzőkürtővel csak akkor szellőztethető, ha a tervező a megfelelő működést számítással igazolja.
Indoklás a (3), (4) és (7) bekezdések indoklásával együtt:
A szellőztető rendszerek méretezésére rendelkezésre állnak megfelelően pontos fizikai összefüggések és ismeretek, amelyek alapján rendeletben megnevezett sarokértékekhez és a 7. melléklethez képest jóval összetettebben, de pontosan számítható a működés. Az MSZ EN 16798-7 szabvány alapján például a valós hajtóerők, és a várható valós szellőztetési mérték kiszámolható. A rendelet sarokértékei alapján létesített rendszerek csak VÉLETLENSZERŰEN BIZTOSÍTHATJÁK a megfelelő működést, azonban ezen megkötések mellett számtalan esetben ellehetetlenülhet a megfelelő műszaki megoldás.
97. §
Jelenlegi szöveg:
(1) Gravitációs vízszintes vagy ferde szellőzőcsatorna csak egy, legfeljebb 10 m3 légtérfogatú helyiség szellőztetésére szolgálhat, és csak annak az önálló rendeltetési egységnek a légterén belül vezethető, amelynek a szellőztetésére szolgál.
(2) A gravitációs szellőzőcsatorna vízszintes vetületi hossza – a határoló falszerkezetek vastagsági méretével együtt – legfeljebb 2,0 méter lehet.
(3) A gravitációs szellőzőcsatorna legkisebb szabad keresztmetszete
a) 5 m3 helyiség-légtérfogatig legalább 200 cm2,
b) 10 m3 helyiség-légtérfogatig legalább 400 cm2
lehet.
(4) A gravitációs szellőzőcsatorna mindkét végét – az előírt keresztmetszeti felületet nem szűkítő – ráccsal, rovarhálóval vagy egyéb hasonló szerkezettel kell határolni.
(5) A légakna, légudvar külső frisslevegő bevezetésére szolgáló gravitációs szellőzőcsatornája 2 méternél hosszabb is lehet, és az épület kapualján vagy alagsori, pinceszinti helyiségek légterén is átvezethető.
Javasolt szöveg:
(1) Gravitációs vízszintes vagy ferde szellőzőcsatorna csak annak az önálló rendeltetési egységnek a légterén belül vezethető, amelynek a szellőztetésére szolgál.
(2) törlendő
(3) törlendő
(4) A gravitációs szellőzőcsatorna mindkét végét – az előírt keresztmetszeti felületet nem szűkítő – ráccsal, rovarhálóval vagy egyéb hasonló szerkezettel kell határolni.
(5) A légakna, légudvar külső frisslevegő bevezetésére szolgáló gravitációs szellőzőcsatornája az épület kapualján vagy alagsori, pinceszinti helyiségek légterén is átvezethető.
Indoklás a teljes 97. §-hoz:
A szellőztető rendszerek méretezésére rendelkezésre állnak megfelelően pontos fizikai összefüggések és ismeretek, amelyek alapján rendeletben megnevezett sarokértékekhez képest jóval összetettebb, de pontosan számítható a működés. Az MSZ EN 16798-7 szabvány alapján például a valós hajtóerők, és a várható szellőztetési mérték kiszámolható. A rendelet sarokértékei alapján létesített rendszerek csak véletlenszerűen biztosíthatják a megfelelő működést, azonban ezen megkötések mellett számtalan esetben ellehetetlenülhet a megfelelő műszaki megoldás.
A javasolt módosításokkal így elérhető lenne a 97. §. célja, hogy gravitációs vízszintes vagy ferde szellőzőcsatornát létesíteni csak a funkcióra vonatkozó számításokkal alátámasztott bizonyítása mellett, és idegen helyiség érintettsége esetén a tulajdoni viszonyokra, karbantarthatóságra figyelemmel és a kiemelten a tűzvédelmi előírások betartásával szabad.
116. § (2)
Jelenlegi szöveg:
(2) Ha a huzamos emberi tartózkodásra szolgáló helyiség légcseréjét szellőztető rendszer biztosítja, akkor a szellőztető rendszernek biztosítania kell azt is, hogy a helyiség relatív páratartalma 40–60 százalék közötti legyen.
Javasolt szöveg:
(2) Ha a huzamos emberi tartózkodásra szolgáló helyiség légcseréjét gépi szellőztető rendszer biztosítja, akkor biztosítani kell azt is, hogy a helyiség relatív páratartalma az általános, tartós méretezési állapotokban 40–60 százalék közötti legyen.
Indoklás: A megfogalmazás pontatlan volt az eredeti szövegben, és a páratartalom tartományának általános és kötelező előírása egyrészt durva ellentétben áll a klímavédelmi célokkal, a magyar gazdaság terhelhetőségével és az előírást teljesítő berendezések energiaigényének, elhelyezésének biztosíthatóságával. A páratartalom minden körülmények közötti tartása szárítási és nedvesítési rendszerelemeket követel, amelyeknek közműkövetelményei, energiaigénye, karbantartási követelményei nagyon pazarlóak, és nemzetközi viszonylatban is alacsony arányban biztosíthatóak.
A tárgyi terekben például indokolt a téli párásítás előírása, azonban ennek megoldása világviszonylatban is a szellőztető rendszerektől független gőzős, vagy ultrahangos önálló eszközök használatával valósul meg, mert a légcsatornázható berendezések üzemeltetése szakszemélyzetet is igényel, és nagyfokú energia és anyagpazarlást valósít meg, várható élettartama messze elmarad az elvárhatótól.
Másrészt egy nyári zápor kapcsán kialakuló rövid idejű páracsúcs szárítással való kezelése éppúgy túlzó követelmény. Ez utóbbi a kondenzátum elvezetési rendszerét is figyelembe véve indokolatlan többletköltségeket és átalakítási tevékenységet igényel.
Ugyanakkor, ha a belső épületszerkezeteken körültekintő méretezés mellett is tartósan várható kondenzáció, valóban szárításra van szükség, amely azonban jellemzően klímaberendezésekkel történik, azaz a szellőztetés rendszerétől független megoldásban.
Az egészséges levegőparaméterek tartósan várható értékeinek tervezettsége és tartósan várható értékeinek általános előírása hasznosabb és szakszerűbb lenne, mert a páratartalom mellett a pollen- és portartalom, csírászám is általános problémát jelentenek, amelyeknek rendeleti számszerűsítése nem célszerű, csak a tudomány és technika mérnöki alkalmazásával és szakmailag alátámasztható vizsgálati, számítási módszerekkel érhető el garantáltan.
116. § (4)
Jelenlegi szöveg:
(4) Minden olyan helyiséget, ahol főző, sütő vagy egyéb, gőzt termelő berendezés kerül elhelyezésre, közvetlen természetes szellőzési lehetőséggel, mesterséges szellőztetés esetén el nem zárható gravitációs vészszellőző- nyílással kell létesíteni.
Javasolt szöveg:
(4) Minden olyan helyiséget, ahol nyitott főző, sütő vagy egyéb, gőzt, égésterméket termelő berendezés kerül elhelyezésre, lehetőleg közvetlen természetes szellőzési lehetőséggel kell létesíteni. Mesterséges szellőztetés esetén el nem zárható gravitációs vészszellőző- nyílást, vagy a szellőztetés akadályoztatása esetén a technológiai működést kizáró reteszfeltételt kell kialakítani.
Indoklás:
Az eredeti szöveg pontatlanul fogalmazza meg a problémát. Egészségvédelem, életvédelem és az épületszerkezet védelme akkor indokolt, ha a nyitott rendszerekről beszélhetünk, amelyek nagy mennyiségű gőzzel és káros anyagokkal szennyezik a helyiség légterét. Zárt és kivezetett berendezések nem hordoznak várható veszélyt.
A tudomány és technika mai állását figyelembe vevő szakági jogszabályok (pl. 3/2020 ITM rendelet) már tartalmaznak szabályozást ezek többségére, s például reteszfeltételek kialakítását is előírják. Ezek mellett ellentmondásos és felesleges a gravitációs vész-szellőztetés kötelező előírása.
116. § (5)
Jelenlegi szöveg:
(5) Bűzös, gőzös üzemű helyiség elhasznált levegőjét a tető fölé kell kivezetni.
Javasolt szöveg:
(5) Bűzös, gőzös üzemű helyiség elhasznált levegőjét csak a környezetet nem zavaró, károsító módon, és lehetőség szerint az érintett környezet legmagasabb tetőszintje fölé kell kivezetni. Ha erre nincs lehetőség, a kibocsátott levegőt megtisztító, a szagokat semlegesítő, megfelelően tanúsított technológia alkalmazása tervező által számításokkal igazolt módon, és a szükséges karbantartás betartása mellett megengedhető.
Indoklás:
A sűrű városi beépítések általános tapasztalata, hogy a tárgyi bekezdés betartása NEM biztosítja a környezet zavartalanságát, de be nem tartása (pl homlokzati kivezetés létesítése) sem okoz feltétlenül zavaró, káros hatásokat. A tető fölé vezetés helyett a környezet legmagasabb tetőszintje fölé vezetése lehetne egy általánosan megfelelő megoldás, amely azonban jogi, statikai és városképi okokból általános esetben nem valósítható meg. Ma számos bevált, és tanúsított technológia áll a piac rendelkezésére (gázmosók, elektrofilterek, adszorberek, ózontechnológiai berendezések, stb.) amelyek elérhető áron létesíthetőek, biztonsággal tervezhetőek és üzemeltethetőek. Az elavult és pontatlan, így hatástalan előírás helyett eredményesebb lenne itt is a követelmény megfogalmazása.
118. § (1)
Jelenlegi szöveg:
(1) A huzamos tartózkodásra szolgáló helyiségeket természetes szellőzéssel kell ellátni, kivéve, ha a rendeltetésszerű használatukhoz mesterséges légcsere alkalmazása is szükséges.
Javasolt szöveg:
(1) A huzamos tartózkodásra szolgáló helyiségeket természetes szellőztetési lehetőséggel kell ellátni, kivéve, ha a rendeltetésszerű és biztonságos használatukhoz mesterséges légcsere alkalmazása is szükséges, illetve célszerű.
Indoklás:
A kommunális terekben a természetes légcsere lehetősége (például ablaknyitással) általánosan javasolható, általában pszichés és biztonsági előnyökkel jár. Azonban a mai klímavédelmi- és energiatakarékossági célok sűrű városi, vagy tömbös beépítésnél szinte kizárólagos előnybe helyezik a gépi hővisszanyerős szellőztetés általános alkalmazását az ablaknyitás lehetősége mellett is. Az épületenergetikai előírások, klímavédelmi célok elérésére a „szükséges” szó nem ad megfelelő támogatást és lehetőséget.
Nagy alapterületű közösségi terekben, ablak nélküli terekben és magas épületekben valóban számtalanszor elkerülhetetlen a kizárólag gépi szellőztetés kialakítása, amely a jelenlegi jogszabályi szöveg alapján megfelelően kezelhető, ez azonban az építési volumen kis részarányát képviseli csak.
118. § (3)
Jelenlegi szöveg:
(3) A frisslevegővételi és a szennyezett levegőt kibocsátó nyílást egymástól legalább 3,0 méter távolságra úgy kell elhelyezni, hogy sem gravitációs, sem szélhatás ne eredményezzen visszaáramlást.
Javasolt szöveg:
(3) A frisslevegővételi és a szennyezett levegőt kibocsátó nyílást egymáshoz képest úgy kell elhelyezni, vagy olyan tanúsított elemeket kell alkalmazni, hogy sem gravitációs, sem szélhatás ne eredményezzen visszaáramlást.
Indoklás:
Az egymástól 3,0 méter távolságra megfogalmazás pontatlan, például nem tartalmazza az azonos vagy akár átellenes homlokzat megkülönböztetését, tehát szakszerűtlen. Ugyanakkor például hővisszanyerős kiegyenlített szellőztetők oldalfali termináljai, amelyek gondos kísérletezéssel kialakított, tanúsított, biztonságos és Európában szabadon forgalmazható szerkezetek, általában közvetlenül egymás mellett tartalmazzák a frisslevegő vételi helyet és a kifúvási pontot. Ezek alkalmazását társadalmi öngól lenne jogszabályellenessé tenni.
124. § (2)
Jelenlegi szöveg:
(2) A gépjárműtárolónak szilárd padozatúnak, közvetlen természetes szellőzésűnek, gépi szellőzés esetén a levegőnél nehezebb égéstermék tető fölé elvezetését biztosító megoldásúnak kell lennie.
Javasolt szöveg:
(2) A gépjárműtárolónak szilárd padozatúnak, lehetőség szerint közvetlen természetes szellőzésűnek kell lennie. Gépi szellőztetés kialakítása esetén a levegőnél nehezebb és könnyebb káros anyagok, égéstermékek elvezetését is biztosítani kell a szennyezett közeg tetősík fölé vezetése mellett.
Indoklás: Az előírás szövegezése pontatlan és szakszerűtlen, mert a gépjárművek működése és tárolása közben a levegőnél könnyebb ÉS nehezebb káros anyagok is a légtérbe jutnak, és nem pusztán az égés során (éppen az elégetlen vagy részben elégett anyagok jelentik a legnagyobb veszélyt). A keletkező égéstermékek a környezeti levegővel keveréket képeznek, így megtévesztő az eredeti szöveg fogalmazása, amely azt is felveti, hogy az égésterméket égéstermék-elvezetővel kellene kivezetni. Az emberi tartózkodásra alkalmas terekben működő égéstermék-elvezetés nélküli berendezések égéstermékeinek azonban olyan alacsony hígításban szabad csak jelen lenni térben, hogy azt szennyezett levegőnek, és nem égésterméknek kell tekinteni.