Javaslataink a TÉKA szellőztetéssel kapcsolatos szabályozásának módosítására
Októberben a TÉKA módosítását kezdeményező szöveg létrehozására az Egyeztető Fórum Légtechnikai Tematikus Fórumot alapított, amelyhez az elemzést és javaslatokat Keszthelyi István a Kéményjobbítók Országos Szövetségének alelnöke készítette. A többhetes munka után a személyes jelenléttel zajló fórumon és az emailekben beérkező javaslatok alapján többször is megtörtént az eredeti javaslatsor fejlesztése, bővítése, amit végül november első napjaiban eljuttattunk az Építési és Közlekedési Minisztérium számára. Az Egyeztető Fórum részéről köszönjük mindenki részvételét, hozzászólását, javaslatát, véleményét. Jó érzés volt tapasztalni a felelős gondolkodást, a szakma iránti elkötelezettséget.
Módosítási javaslat a 280/2024. (IX. 30.) Korm. rendelethez
a szellőztetés vonatkozásában
Elvi bevezetés, általános indoklás
Műszaki tartalmú jogszabályok esetében az lenne a kívánatos eljárás, ha a jogszabályok pusztán követelményeket határoznának meg, de követelmény elérésének módját a tudomány és technika folyamatos változása, fejlődése miatt a tervezőre, műszaki alkotókra bíznák, akiknek felelősségük, hogy bizonyítsák a követelmények teljesítését. A TÉKA jelen szövegezése, tartalma az épületgépészet több ponton nehéz helyzetbe hozza a műszaki alkotókat, mert a tudomány és technika állását rögzítő műszaki megoldások, szakági jogszabályok rendelkezései ellentmondásban vannak a jogszabály egyes pontjaival.
A 280/2024. (IX. 30.) Korm. rendelet számos párhuzamos, és bizonyos esetekben magasabb rendű jogszabályok rendelkezéseivel ellentétes szabályozást is tartalmaz.
A Magyar Épületgépészeti társadalom a Magyar Épületgépészeti Egyeztető Fórum koordinációjával – figyelemmel a bürokráciacsökkentés és a tartalmi dereguláció jogalkotásban történő érvényesítéséről szóló 1113/2019. (III. 13.) Korm. határozatban foglaltakra -, a TÉKA egyes rendelkezéseinek módosítását a párhuzamos szabályozások megszüntetése érdekében pontosító, módosító javaslatokat állított össze a szellőztetést érintő rendelkezésekkel kapcsolatban.
A 2023. évi C. törvény hatálya alá tartozó (2. §), és a törvény felhatalmazás alapján közzétett 280/2024. (IX. 30.) Korm. rendelet nem tartalmazhat más „vonatkozó jogszabály” hatálya, felhatalmazása alapján kiadott jogszabályokban szabályozott és szabályozható követelményekkel párhuzamos, vagy azokkal ellentétes rendelkezéseket, még fogalom meghatározásokat sem.
Például: A légellátás megtervezését nem végezheti építészeti tervezési területre érvényes „É” jogosultsággal rendelkező tervező, mert a légellátás tervezése építmények gépészeti tervezési szakterületre érvényes „G” jogosultsághoz kötött. Légellátással kapcsolatos minőségi, műszaki-biztonsági követelményeket „vonatkozó jogszabályok” határozhatnak meg.
A módosítási javaslatban csak azokra a szövegrészekre vonatkozóan szerepel változtatási javaslat, amelyek az alkalmazási gyakorlatban is gondot okoznak. Különösen a 116. § (2) pont tartalmára vonatkozó észrevételünket tartjuk figyelemre méltónak, mert az ebben megfogalmazott előírásnak jelentős pénzügyi, gazdaságossági, energetikai és környezeti hatása van.
A módosító javaslatok szükségességét indoklások igazolják.
Javaslatok
Konkrét épületgépészeti vonatkozások – Szellőztetés
Ad 72. Az építmények szellőzése: szellőzők, légakna, légudvar, gravitációs szellőzőkürtő, gravitációs szellőzőcsatorna
- § . (2) A gravitációs szellőzés céljára – a közvetlen szabadba nyíló nyílászárókon túlmenően – légakna, légudvar, szellőzőkürtő, szellőzőcsatorna, homlokzati szellőzőrács létesíthető.
- § (2) A gravitációs szellőzés céljára – a közvetlen szabadba nyíló nyílászárókon túlmenően – légakna, légudvar, szellőzőkürtő, szellőzőcsatorna, homlokzati szellőzőrács létesíthető. Homlokzati nyílászárók cseréje esetén a szellőzés, valamint a tüzelőberendezések égési levegő ellátásának megfelelőségét igazolni kell.
Indoklás: Amennyiben egy korszerűsítés érinti a homlokzati nyílászárók cseréjét, akkor megváltoz(hat)nak a szellőztetési és légellátási feltételek, amely akár életveszélyhez is vezethet. A TÉKA jelen szövegezése szerint ez nincs fontosságának megfelelően kezelve. Az igazolás gépésztervezői jogosultsághoz és felelősségi körbe tartozó tervköteles tevékenység.
[Pl.: Éghető gázzal üzemelő felhasználói berendezések esetén a műszaki biztonsági követelményeket a 2008. évi XL. törvény 133. § (2) bekezdés 3. és 4. pont felhatalmazása alapján közzétett 3/2020. (I. 13.) ITM rendelet]
- § (3) A gravitációs szellőzőkürtőt főszabály szerint függőlegesen kell vezetni. A gravitációs szellőzőkürtő elhúzásainak vízszintes vetületi összege legfeljebb 2,0 méter lehet.
- § (3) A gravitációs szellőzőkürtőt főszabály szerint függőlegesen kell vezetni. A gravitációs szellőzőkürtő 2 méternél nagyobb vízszintes irányú elhúzása esetén a megfelelő működést számítással kell igazolni.
Indoklás: a (4) és (7) és (8) bekezdések módosításának indoklásával együtt.
- § (4) A kürtőkeresztmetszet hosszabb oldalmérete nem lehet nagyobb a rövidebb oldalméret másfélszeresénél.
- § (4) A szellőzőkürtők tervezésénél figyelemmel kell lenni azok állékonyságára, tisztíthatóságára, karbantarthatóságára. Amennyiben a szellőzőkürtő keresztmetszete eltér az1:1,5 oldalaránytól, akkor a kialakított kürtő megfelelőségét méretezéssel igazolni kell.
Indoklás: a (3) és (7) és (8) bekezdések módosításának indoklásával együtt, valamint a szabványjellegű konkrét előírás helyett a mögöttes követelmények megfogalmazása.
- § (7) A gravitációs szellőzőkürtő vagy a gravitációs gyűjtőszellőző egy mellékkürtőjének szabad keresztmetszete a legfelső bekötés felett legalább 2,0 méteres függőleges kürtőmagasság vagy legalább ezzel egyenértékű huzatnövelő szerkezet alkalmazásával legalább a 7. mellékletben előírt méretű lehet.
- § (7) A szellőzőkürtőkkel elszállított levegő megfelelő minőségű és tisztaságú levegővel való pótlását meg kell tervezni.
Indoklás: Ezzel a 7. melléklet törlése is javasolt. A (3) és (4) és (8) bekezdések módosításának indoklásával együtt, valamint a felesleges és téves szöveg helyett helyes egy kiemelt figyelemfelhívás az egyik legalapvetőbb, és a számos jogszabályban, szellőztetést érintő műszaki irányelvben figyelmen kívül hagyott fizikai alaptörvényre, az anyagmegmaradás törvényére.
- § (8) Ha a helyiség légtérfogata a 20 m3-t meghaladja, akkor kizárólag gravitációs szellőzőkürtővel nem szellőztethető.
- § (8) Ha a helyiség légtérfogata a 20 m3-t meghaladja, akkor kizárólag gravitációs szellőzőkürtővel csak akkor szellőztethető, ha a tervező a megfelelő működést számítással igazolja.
Indoklás a (3), (4) és (7) bekezdések indoklásával együtt:
A szellőztető rendszerek méretezésére rendelkezésre állnak megfelelően pontos fizikai összefüggések és ismeretek, amelyek alapján rendeletben megnevezett sarokértékekhez és a 7. melléklethez képest jóval összetettebben, de pontosan számítható a működés. Az MSZ EN 16798-7 szabvány alapján például a valós hajtóerők, és a várható valós szellőztetési mérték kiszámolható. A rendelet sarokértékei alapján létesített rendszerek csak VÉLETLENSZERŰEN BIZTOSÍTHATJÁK a megfelelő működést, azonban ezen megkötések mellett számtalan esetben ellehetetlenülhet a megfelelő műszaki megoldás.
Ad 77. A helyiségek szellőzése
- § (2) Ha a huzamos emberi tartózkodásra szolgáló helyiség légcseréjét szellőztető rendszer biztosítja, akkor a szellőztető rendszernek biztosítania kell azt is, hogy a helyiség relatív páratartalma 40–60 százalék közötti legyen.
- § (2) Huzamos emberi tartózkodásra szolgáló helyiség légcseréjét és belső légállapotát biztosító szellőztető rendszert úgy kell megtervezni, kialakítani, hogy az az egészséges levegőminőséget, illetve az épület állagmegóvását a helyiség funkciójának megfelelően biztosítsa. Az „NNGYK 2024-ben kiadott beltéri légszennyezőkre és komfortparaméterekre kiadott irányértékeknek” megfelelő megoldást úgy kell tekinteni, hogy az a jogszabályi követelményeket kielégíti.
Indoklás: Ez az egyik legfontosabb módosító javaslat, amelynek a legnagyobb mértékű műszaki és gazdasági hatása van! Figyelembe kell venni, hogy a páratartalom tartományának általános és kötelező előírása egyrészt ellentétben áll a klímavédelmi célokkal, a magyar gazdaság terhelhetőségével és az előírást teljesítő berendezések energiaigényének, elhelyezésének biztosíthatóságával. A helyiségek páratartalma ideális értéke a komfortvizsgálatok alapján általánosságban 30-65%, ez biztosít megfelelő komfortérzetet. A belső páratartalom megfelelő értéke a téli időszakban 30-50% között, nyári időszakban 45-65% között ideális, de nem lehet általánosítani, mivel a helyiség funkciójától, használatától függően nagymértékben változhat. A szellőzőlevegő páratartalmának biztosítása energiaigényes folyamat, mivel télen nedvesíteni, nyáron viszont adott esetben szárítani kell a szellőzőlevegőt ahhoz, hogy a helyiségben megfelelő páratartalom alakulhasson ki. A nedvesítéshez gőzt kell előállítani ehhez energia szükséges, a szárítás egyidejű hűtési és visszafűtési folyamat, amely szintén energiát igényel. Amennyiben, a 40-60% páratartalom biztosítása kötelező előírás marad, akkor a szellőztető rendszerek beruházási költsége jelentősen megemelkedik, hiszen minden szellőztetőrendszerbe nedvesítő berendezést, valamint hűtve szárító berendezést is be kell építeni, ezek nélkül a 40-60%-os tartomány nem biztosítható! A páratartalom minden körülmények közötti tartása szárítási és nedvesítési rendszerelemeket követel, amelyeknek üzemeltetési költségigényei, energiaigénye, karbantartási követelményei nagyon pazarlóak, indokolatlan többletterhet jelentenek az építtetőknek, az épületet üzemeltetőknek.
Az egészséges levegőparaméterek tartósan várható értékeinek tervezettsége és tartósan várható értékeinek általános előírása hasznosabb és szakszerűbb lenne, mert a páratartalom mellett a pollen- és portartalom, csíraszám, káros összetevők is általános problémát jelentenek, amelyeknek rendeleti számszerűsítése nem célszerű, csak a tudomány és technika mérnöki alkalmazásával és szakmailag alátámasztható vizsgálati, számítási módszerekkel érhető el garantáltan, de ezen tényezők szabályozása nem a TÉKA hatásköre kell legyen.
- § (4) Minden olyan helyiséget, ahol főző, sütő vagy egyéb, gőzt termelő berendezés kerül elhelyezésre, közvetlen természetes szellőzési lehetőséggel, mesterséges szellőztetés esetén el nem zárható gravitációs vészszellőző- nyílással kell létesíteni.
- § (4) Minden olyan helyiséget, ahol főző, sütő vagy egyéb, gőzt termelő berendezés kerül elhelyezésre, közvetlen természetes szellőztetési lehetőséggel, gépi elszívás esetén légpótlásra szolgáló megoldással kell létesíteni.
Indoklás: Az eredeti szöveg félreérthetően fogalmazza meg a problémát. Egészségvédelem, életvédelem és az épületszerkezet védelme akkor indokolt, ha a nyitott rendszerekről beszélhetünk, amelyek nagy mennyiségű gőzzel és káros anyagokkal szennyezik a helyiség légterét. Zárt és kivezetett berendezések nem hordoznak várható veszélyt.
A tudomány és technika mai állását figyelembe vevő szakági jogszabályok (pl. 3/2020 ITM rendelet) már tartalmaznak szabályozást ezek többségére, s például reteszfeltételek kialakítását is előírják. Ezek mellett ellentmondásos és felesleges a gravitációs vész-szellőztetés kötelező előírása.
- § (5) Bűzös, gőzös üzemű helyiség elhasznált levegőjét a tető fölé kell kivezetni.
- § (5) Bűzös, gőzös üzemű helyiség elhasznált levegőjét csak a környezetet nem károsító módon szabad kivezetni. A háztartási WC helyiség nem tekintendő bűzös, gőzös üzemű helyiségnek.
Indoklás: A sűrű városi beépítések általános tapasztalata, hogy a tárgyi bekezdés betartása NEM biztosítja a környezet zavartalanságát, de be nem tartása (pl. homlokzati kivezetés létesítése) sem okoz feltétlenül zavaró, káros hatásokat. A tető fölé vezetés helyett a környezet legmagasabb tetőszintje fölé vezetése lehetne egy általánosan megfelelő megoldás, amely azonban jogi, statikai és városképi okokból általános esetben nem valósítható meg. Ma számos bevált, és tanúsított technológia áll a piac rendelkezésére (gázmosók, elektrofilterek, adszorberek, ózontechnológiai berendezések, stb.) amelyek elérhető áron létesíthetőek, biztonsággal tervezhetők és üzemeltethetők. Az elavult és pontatlan, így hatástalan előírás helyett a követelmény megfogalmazása javasolt.
- § (3) A frisslevegővételi és a szennyezett levegőt kibocsátó nyílást egymástól legalább 3,0 méter távolságra úgy kell elhelyezni, hogy sem gravitációs, sem szélhatás ne eredményezzen visszaáramlást.
Javasolt szöveg:
- § (3) A frisslevegővételi és a szennyezett levegőt kibocsátó nyílást egymáshoz képest úgy kell elhelyezni, vagy olyan rendszerelemeket kell alkalmazni, hogy sem gravitációs, sem szélhatás ne eredményezzen visszaáramlást.
Indoklás: Az egymástól 3,0 méter távolságra megfogalmazás pontatlan, például nem tartalmazza az azonos vagy akár átellenes homlokzat megkülönböztetését, tehát szakszerűtlen. Ugyanakkor például hővisszanyerő kiegyenlített szellőztetők oldalfali termináljai, amelyek gondos kísérletezéssel kialakított, tanúsított, biztonságos és Európában szabadon forgalmazható szerkezetek, általában közvetlenül egymás mellett tartalmazzák a frisslevegő vételi helyet és a kifúvási pontot. Ezek alkalmazását társadalmi öngól lenne jogszabályellenessé tenni.
Ad 83. Gépjárműtároló
- § (2) A gépjárműtárolónak szilárd padozatúnak, közvetlen természetes szellőzésűnek, gépi szellőzés esetén a levegőnél nehezebb égéstermék tető fölé elvezetését biztosító megoldásúnak kell lennie.
- § (2) A gépjárműtárolónak szilárd padozatúnak, lehetőség szerint közvetlen természetes szellőzésűnek kell lennie. Gépi szellőztetés kialakítása esetén a levegőnél nehezebb és könnyebb káros anyagok, égéstermékek elvezetését is biztosítani kell, a szennyezett közeg tetősík fölé vezetése mellett.
Indoklás: A gépjárművek működése és tárolása közben a levegőnél könnyebb és nehezebb káros anyagok is a légtérbe jutnak, és nem pusztán az égés során. Éppen az elégetlen vagy részben elégett anyagok jelentik a legnagyobb veszélyt. A keletkező égéstermékek és elégetlen anyagok a környezeti levegővel keveréket képeznek, és a térben a mennyezet alatt és a padlósík felett is koncentrálódnak, amely gépi szellőztetésnél koncentráltabban kerül a környezetbe.
Megtévesztő az eredeti szöveg fogalmazása, amely azt veti fel, hogy az égésterméket égéstermék-elvezetővel (Kstv. 1. § 2.) kellene kivezetni. Az emberi tartózkodásra alkalmas terekben működő berendezések, eszközök égéstermékeinek azonban olyan alacsony hígításban szabad csak jelen lenni a térben, hogy azt ebből a szempontból szennyezett levegőnek, és nem tisztán égésterméknek kell tekinteni.